15. fejezet

PILLANATOK 2: 

- Ben, kérlek kicsim, hagyd abba. - könyörgött fiának Kate. - Tudom, hogy fáj szívem, de a mama most nem tud segíteni.
- Pihenj egy kicsit. Átveszem. - mondta neki a férje.
- Nem kell, megvagyunk. - felelte a nő.
- Kate nem lehetsz féltékeny. Nem csináltam semmit - mentegetőzött Castle.
- Flörtöltél azzal a nővel - mondta Kate elkeseredetten. - És meg is értem.
- Miről beszélsz? - lepődött meg Rick.
- Arról, hogy az a nő szép volt, kipihent, neki nem volt otthon egy fogzó kisfia. Még a haja is frissen volt vágva. Olyan volt mint én 3 hónappal ezelőtt.
- Kate, szívem... - kezdte a férfi, de a felesége közbe szólt.
- Nem! Imádom Bent, de én ezt már nem bírom! Egy hete nem voltam sehol. Esik az eső,nem tudunk lemenni a parkba,  Bennynek jön a foga, a hajam kész katasztrófa, és a férjem élő adásban flörttől egy másik nővel. - hadarta.
- Ez nem igaz, Katie. Szívem, mi lenne ha felhívnád Laniet? Ha kimozdulnál egy kicsit? Tudok vigyázni a fiunkra, Alexissel már végig csináltam. - mondta Rick.
- De én nem akarom, hogy ez olyan legyen, mint Alexissel! Én itt vagyok! - kiáltott fel Kate, ám rögtön meg is bánta, mert Benny újra felsírt. Ekkor Rick végre megértette és megnyugodott.
- Kate hát ezért nem akarsz visszamenni dolgozni? Attól félsz, hogy akkor vége lesz? - kérdezte a férfi és átvette a fiát. A felesége nem válaszolt, ám könnybe lábadt a szeme. - Oh, szívem, figyelj mikor Meredith visszament dolgozni, már tudtuk, hogy a kapcsolatunknak vége. Alexis alig volt 2 hónapos és bár az anyja szereti őt, a munkája fontosabb számára. Ez eszembe sem jut mikor rád gondolok. - mondta Castle. A vállára vette a fiát és közelebb lépett a feleségéhez. - Kate, néha csak nézlek téged, ahogy Bennel játszol és azon gondolkodom, hogy mivel érdemeltelek ki titeket. Tudom, hogy akár itthon maradsz, akár visszamész az őrsre, számodra mindig mi leszünk a legfontosabbak.
Kate némán sírt. Sohasem gondolta, hogy a férje ennyire megérti őt.
- Szeretlek - suttogta a nő. Ekkor Ben már csak halkan hüppögött a férfi karjában. Rick szorosan magához ölelte és a nő hajába fúrta a fejét.
- Én is szeretlek! És Kate?
-Hmm? - dünnyögte az asszony.
- Mindegy hogy néz ki a hajad, nekem te vagy a leggyönyörűbb nő a világon.

*

 Kate benyitott a lakásba és megdöbbenve látta, hogy megváltozott a nappali. Egy órája ugrott ki vásárolni és azóta az egészt lakást beborították a gyertyák. 
Rick lépett le a lépcsőről kezében egy üveg borral.
- Korán megjöttél. - mondta a férfi.
- Rick... ez mi? És hol van Ben? - kérdezte Kate.
- Lanie elvitte magával. Tudod milyen nap van?- mosolygott rá Castle.
- Június 16-ika. Ohh... - kapott észbe a nő. 
- Igen. Ma két éve, hogy összejöttünk. - vigyorgott a férfi.
- Sajnálom Rick, de én elfelejtettem. - mentegetőzött a nő, de Rick rendületlenül mosolygott.
- Semmi baj, van egy 5 hónapos kisfiunk. Csoda, hogy arra emlékszünk, hogy házasok vagyunk. - mondta a férfi. - Mi lenne, ha leülnél, míg felbontom a bort?
Kate a férjéhez lépett és hosszan megcsókolta.
- Köszönöm! Azt, hogy vagy nekem, hogy ott vagy mikor Benny az őrületbe kerget és akkor is mikor boldog vagyok. Köszönöm, hogy a családom vagy. - mondta a nő és könnybe lábadt a szeme.
Rick újra magához ölelte és el is felejtették a bort.

*

- Kapd el! - nevetett Kate. Hamptonban állt a parton és nézte ahogy kisfia megfuttatja Ricket. Ben épp, hogy megtanult járni, máris rohant és ő meg a férje alig bírták szusszal.
Rick megállt egy pillanatra és ránézett a feleségére, aki nevetve nézete, hogy a kisfiuk botladozik. Kate rámosolygott, majd a férfi visszanézett a gyerekre, aki majdnem elesett. Hozzárohant, felkapta és megpörgette. 

*

- Happy Birthday to you, happy birthday... - énekelték, míg Kate egy tortát tett le az asztalra, Castle pedig az egészet videóra vette.

Lanie tartotta az ölében az ünnepeltet és Javier, Kevin meg Jenny is velük ünnepeltek.

- Boldog szülinapot,Benny - mondta Alexis az öcsének, aki vidáman tapsolt és gügyögött.

- El se hiszem, hogy már 1 éves. Hisz még csak most született. - mondta Kate az anyósának.

- Ez azért van, mert azóta alig aludtál. - szólt közbe a férje.

Eközben Ben vidáman beletenyerelt a tortába. Mindenki nevetett.  

 Benjamin James Castle

14. fejezet

,, Most két különleges rész jön, mert ahhoz, hogy folytatni tudjam a történetet ugornunk kell pár évet és történnie kell pár dolognak ezek lesznek most a PILLANATOK:"

*

- 3 hónap Kate! - suttogta Castle.
- Tudom. - mondta a lány, de remegett a hangja.
- És Alexis már tudja. - érvelt Rick.
- Tudom. - ismételte a nyomozónő, de egy cseppet sem tűnt magabiztosabbnak.
Az író maga felé fordította a nőt és a szemébe nézett.
- Szeretlek! - mondta.
- Tudom. - felelte Kate és végre elmosolyodott. - Én is téged!
Megfogták egymást kezét és kiléptek a kapitányság liftjéből.

*

- Nem hiszem el! Direkt megkértelek, hogy ne tedd! - zsörtölődött a nő. Közben az ágyról takarót és párnát vett le.
- Figyelj, muszáj volt. Az a nő annyira kérdezősködött és én nem akartalak letagadni. Hisz szinte mindenki tudja.
-Igen, a barátaink. De nem a Good Morning, New York összes nézője. - felelte Kate. - Szeretlek, Rick, de ma a kanapén alszol. - nyomta a kezébe az ágyneműt és becsukta a férfi orra előtt az ajtót.

*

- Én csak nem tudok választani. - ült le Kate egy fehér plüss kanapéra. Egy elegáns ruhaszalonban voltak már órák óta. Alexis már rég ott hagyta őket, ő könnyen kiválasztott egy elegáns sötétkék ruhát, majd elment. Beckett viszont nem tudott dönteni.
- Nem akarok habcsók lenni, nem vagyok hercegnő típus. És azt hiszem a hófehér sem az én színem. Oké nekem ez lesz az első, de neki a harmadik. - míg a nő beszélt Lanie a kezébe vett egy ruhát és elmosolyodott.
- Nézz csak ide kislány! - Kate ránézett és egy pillanatra ledermedt.
- Hű - sóhajtotta.
- Csiribí-csiribá hopp! - nevetett fel Lanie.

*

- Apám ideges egy esküvő előtt? - nézett be Alexis az ajtón. Castle egy tükör előtt állt és a nyakkendőjét próbálta megkötni.

- Segítesz?- kérdezte a férfi.

- Persze. - felelte Alexis. Belépett a templom szobájába és elkezdte megkötni a csokornyakkendőt.

- Nem kéne izgulnom, igaz? - nézett le rá az apja.

- Ez a harmadik esküvőd. - mondta a lány, apja félelmén mosolyogva.

- Tudom, csak azt akarom, hogy ez sikerüljön. - felelte Rick. Alexis végigsimított az apja szmokingján, a gomblyukába tűzött virágon, majd felnézett Castlere.

- Fog is - mondta, mire az apja magához ölelte,

- Iszonyatosan szerencsés vagyok, ugye? - suttogta az író.

- Rettentően - felelte Alexis. Ebben a pillanatban újra nyílt az  ajtó és Martha nézett be rajta.

- Hát ti meg?! Alexis a menyasszony szobájában van rád szükség. - mikor a lány kiment, Martha a fiára nézett. - Richard, olyan büszke vagyok rád.

- Köszönöm, anya! - felelte a férfi, és magához ölelte. Pár pillanatig hallgatta, ahogy az anyja szipog, majd a nő ellépett mellőle és halkan megjegyezte:

- A jegyesed már türelmetlen. Igyekezz! - mondta és ő is otthagyta a férfit.

*

- Kate, csörög a telefonod! - kiabált be a fürdőbe a férfi, de nem kapott választ. - Kate, szívem, minden rendben?

A nő megint nem válaszolt, de az ajtó lassan kinyílt. Az ajtóban ott állt Kate, a haja csapzottan lógott a hátára, sápadt volt, meglepett, de mosolygott. Castle rögtön elfelejtette a kezében csörgő telefont. Ekkor a nő felmutatott egy terhességi tesztet. Pozitív volt.

*

- Ez az egész a TE hibád! TE tetted ezt velem! Tűnj innen! - kiabálta Kate. A homlokán kidagadtak az erek és patakokban folyt róla az izzadság.  - Sajnálom! Sajnálom! Ne hagyj itt, jó? Ne menj el!
Castle persze nem mozdult. Szó nélkül tűrte, mikor a felesége ordított vele és gyengéden simogatta a nő arcát, mikor az összehúzódások pár pillanatra pihenni hagyták.
- Minden rendben lesz- suttogta az író, megtámasztva Kate hátát. - Pihenj egy kicsit, ha tudsz. Már csak pár perc.
Két óra múlva a nő kezébe vehette elsőszülött kisfiát, Benjamin James Castle-t.

13.fejezet

Kézen fogva léptek ki az iskola ajtaján. Mindenki a kocsijához rohant, hisz időközben eleredt az eső. Az a fajta vihar volt, ami pillanatokon belül kialakul, ami elől az emberek igyekeznek visszahúzódni a lakásaikba, az a fajta, amiatt a gyerekek szüleik ágyába kéredzkednek éjszakára. Amelybe beleremeg a város, de másnap már nem is emlékeznek rá. De Castlet és Katet ez, abban a pillanatban nem érdekelte, mert a férfi magához húzta kedvesét és megcsókolta.
- Annyira örülök, hogy eljöttél - suttogta. Közben szakad körülöttük az eső, ezért Beckett még közelebb bújt a férfihoz. 
- Én is. Végiggondoltam és ez fontosabb. Te és én, mi. A jövő fontosabb, mint a múlt, igaz? -kérdezte Kate. Rick csak mosolygott. Ott volt a karjaiban a nő, akit szeretett és boldog volt. Újra megcsókolta a lányt, majd hirtelen összerándult. Iszonyú fájdalom hasított az oldalába. Odakapott és felnyögött mikor a kezét beborította a ragacsos vér.
A nő a sokktól meg se bírt szólalni. Most ő tartotta meg a férfit és nagyon lassan engedte le a földre.
- Ne Rick! Kérlek, ne! Maradj velem, Rick! Na hagyj el, kérlek. Maradj velem! Rick...Szeretlek! Szeretlek Rick! - mondta az egyre távolodó férfinak. Az eső még jobban esett, elmosva az író vérét.
- Hívják a mentőket! - kiáltott fel Beckett, mikor a férfi elvesztette az eszméletét.

*

Órákkal később Kate még mindig ugyanazt a véres blúzt viselte. A nő a kórház folyosóját rótta. Alexis és Martha is ott ült a kényelmetlen székeken. A lány lassan elbóbiskolt és  Kate nagyon megsajnálta. Nem így kellene töltenie ezt az éjszakát, buliznia kéne és kirúgnia a hámból.

Kate halványan Marthára mosolygott és megkönnyebbült az asszony szeméből sugárzó szeretettől.

Pár órával ezelőtt Ryan és Esposito is ott volt, és bár meglepődtek, hogy Kate a férfival volt, mégsem szóltak semmit, amiért a nyomozónő nagyon hálás volt. A fiúk megpróbálták kideríteni ki volt a lövész, de Bekett nem fűzött ehhez nagy reményeket. Tudta, hogy ezt neki kell elintéznie, de nem addig, míg nem beszélt Rickkel.

- Önök Mr. Castle hozzátartozói? - kérdezte egy magas, sápadt férfi. Mikor a 3 nő bólintott, bemutatkozott. - Dr. Edward Clar vagyok, Mr. Castle orvosa. Az úriember már magához tért, szerencsére a lövés nem ért fontosabb belső szervet, ám sok vért vesztett. Most bemehetnek hozzá, de ne maradjanak sokáig. - mosolygott Katere, majd halkan bocsánatot kérve távozott.

Martha és Alexis ekkor már a kórterem ajtajában álltak, és az asszony visszanézett rá. 

- Nem jössz, kedvesem? - kérdezte Martha.

- Majd utánatok. -felelte Kate és leült egy székre, a kezébe hajtotta a fejét és mélyeket sóhajtott.

Pár perc múlva Alexis mosolyogva lépett ki a szobából és a nagyanyja szintén mosolyogva követte.

- Kate, kedvesem, ez a mamlasz látni akar. - mondta az idősebb nő nevetve. Beckett megkönnyebbült az örömüket látva, mégis félénken lépett be a kórterembe.

- Szia. - suttogta, mikor belépett.

- Szia. Jól vagy? - kérdezte Rick rögtön, mire Kate végre elmosolyodott.

- Nem én fekszem kórházban. - felelte és leült az ágy mellett álló székre. - Megijesztettél. - mondta halkan, mire a férfi elkomorult.
- Tudod már, miért? Miért most?- kérdezte a férfi, és felnyögött mikor megpróbált feljebb ülni.
- Miattam. - felelte Beckett és felállt. - Tegnap este visszamentem az irodába. Újra elővettük az aktákat. Nézd, nagyon dühös voltam és ... - magyarázkodott a nő.
- Értem. - szólt közbe Castle. - Le kell kérnetek a tegnap bent dolgozó rendőrök, takarítók, gyanúsítottak... - kezdte Rick, de most Kate szólt közbe.
- Tényleg ezt szeretnéd? Hogy újra kezdjük? - kérdezte.
- Nem..de nem kockáztathatjuk, hogy legközelebb téged lőjenek meg. - felelte a férfi.
- Nem fogjuk. Felhívom azt a férfit, akivel beszéltél. Új alkut ajánlok. Viszont meg kell mondanod, hogy érhetem el. - kérte Beckett.
- A dolgozószobámban, a polcon a Heat Wave kötet, találsz benne egy cetlit. De csak holnap hívd fel, rendben?- mondta az író.
- Rendben.- felelte Kate. - Akkor én most hazamegyek. Pihenj, jó?
- Kérhetek valamit? - a nő csak bólintott. - Aludj ma nálam. Nyugodtabb lennék, és úgy emlékszem szereted azt az ágyat. - próbált mosolyogni Castle, de a gyógyszerek kezdték kiütni.
- Csak, ha te is ott vagy. De rendben, nálad alszom. Most viszont tényleg pihenj. Szeretlek! - suttogta a nő és megcsókolta kedvesét, ám az már félig aludt.

*

  Egy óra múlva Kate már Castle ágyában feküdt, a férfi egyik pólójában, álmatlanul. A kezében szorongatta a cetlit, amit a könyvből vett ki, rajta a telefonszámmal. Tudta, Rick miért kérte, hogy várjon holnapig, ám ő úgy érezte nincs szüksége döntési időre. Tudta mit akar. A jövőt. Rickkel. Végre el sírta magát, aznap éjjel először. Megkönnyebbülten álomba sírta magát. Másnap reggel telefonált.

12. fejezet

- Minden rendben lesz! - mondta Castle és magához ölelte Alexist.
- Tudom apa. - felelte a lány megigazítva a talárját. - Jól nézek ki? - kérdezte mosolyogva.
- Gyönyörű vagy! - mondta Rick - De most már menj!
Alexis még egyszer rámosolygott és a színpad felé sétált. Rick büszkén nézett utána. Az ő kislánya felnőtt, csodaszép,okos és erős nő lett belőle.
Castle a helyére sétált, ahol Martha egy másik szülővel beszélgetett. A férfi mellett volt egy üres szék is, Alexis anyjának fenntartva, ám ő az utolsó pillanatban lemondta. Richard rámosolygott az anyjára és leült. Boldognak kéne lennie mégis szinte minden pillanatban Katere gondolt. A nő tegnap reggel hagyta ott és azóta Castle nem tudta mi van vele.
Elkezdődött az ünnepség. Az igazgató beszéde alatt azonban mozgolódni kezdett a sor. Rick oldalra nézett és hirtelen elállt a lélegzete. Kate Beckett közeledett felé, majd mikor odaért megkérdezte:
- Ugye szabad ez a hely? - Castle csak bólintani tudott, mire a nő mellé ült.
- Sajnálom. Szeretlek, és csak ez számít. -suttogta a nő és Rick le se tudta venni róla a szemét. Eközben az igazgató Alexist kérte a mikrofonhoz, mire mindketten a színpadra néztek.

- Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, mindig. - fejezte be Alexis, és az apjára nézett. Rick boldogan nézett vissza rá és megszorította Kate kezét. Beckett nagyot sóhajtott és a vállának dőlt.

11.fejezet

Rick még egyszer végigsimított a nőn, majd nagyot sóhajtva megszólalt.
- Beszélnünk kell!
Kate már várta mikor jön el ez a pillanat. Várta, de rettegett is tőle.
- Oké. - mondta a lány és kicsúszott az író öleléséből. Feljebb húzta magán a takarót és az ágy támlájának dőlt.
- Montgomery...- kezdte Rick.
- A temetés? - kérdezte halkan Beckett.
- Nem. A halála. Emlékszel arra az estére? -kérdezte a férfi feleslegesen. Kate csak bólintott. - Ron felhívott, készült. Felkészült arra ami akkor történt. Eleinte azt hittem csak azzal, hogy engem oda hívott, azért, hogy téged elhozzalak mielőtt Lockwood megérkezik, de ő sokkal mélyebben benne volt ebben, mint gondoltuk. - Castle elhallgatott. Író létére keresnie kellett a szavakat. Nem tudta Kate hogyan fog reagálni, nem tudta, hogy mondja el a lánynak. - Nem tudtam, nem tudtam mit jelent mindez, aztán pedig, a temetés után már nem számított mit fogsz gondoni, csak az hogy biztonságban légy. 
- Miről beszélsz? - kérdezte halkan a nő, de a hangja már feszültebb volt, mint pár perccel ezelőtt.
- Mielőtt Montgomery bement a hangárba, elküldött valakinek egy csomagot. Valakinek akiben megbízott. Olyan információkkal amik fenyegetést jelenthetnek anyád gyilkosaira. Ron megpróbált téged megvédeni, de a csomag csak a temetés után érkezett meg. A lövés után. Montgomery és a másik férfi is alkut kötött velük. Az információk megtartásáért cserébe békén hagynak téged. De volt egy feltétel. Le kellett állnod. 
- Honnan tudod mindezt? - kérdezte Beckett egyre messzebbre húzódva a férfitól.
- Kellett valaki aki leállít. Aki visszatart. - suttogta Rick.
- És nem érdekelt, hogy ez a legfontosabb dolog az életemben? - Kate már szinte kiabált.
- Nem - mondta magabiztosan a férfi. Ő is felemelte a hangját. - Nem mert életben voltál. Mert élsz. Kate ha folytatod belehalsz, ahogy annyian. 
- Hazudtál nekem. - érvelt Kate, amitől Castleben elpattant valami.
- Ahogy te is nekem. Egy éve tudod, hogy szeretlek, de nem érdekelt. Annyira nem érdekelt, hogy még azt sem tudtad mondani, hogy menjek a francba, hogy felejtselek el! Élvezted, hogy kínozhatsz?
4 éve veled vagyok! 4 éve várom, hogy kinyisd a szemed és észrevedd, hogy melletted vagyok, hogy nem hagylak el! De nem érdekelt! - kiabált Castle.  - Ahogy engem se érdekel, ha mostantól gyűlölni fogsz. Mert élsz! 
Ezután Kate kiugrott az ágyból és öltözni kezdett. Úgy érezte magára kell vennie a ruháját, ha már a lelkére nem tud páncélt húzni. 
- Nem gyűlöllek, de közben... Istenem annyira.. tehetetlennek érzem magam és...Én most… nekem… gondolkodnom kell – mondta Kate.
- Tegnap, még azt mondtad, szeretsz – suttogta Rick lemondóan, mire a nő abbahagyta az öltözést és mellé lépett.
- Ez most sem változott. Szeretlek, de iszonyatosan haragszom, közben pedig… Nem tudom. Végig kell gondolnom. Haza megyek. - mondta Beckett, magára kapkodta a maradék ruháját, majd újra megállt a férfi előtt. Némán nézett rá, furcsa helyzet volt, nem tudta mit mondjon, nem tudta jól teszi-e, hogy elmegy. Tudta, hogy mindketten hibáztak, de túl friss volt a tudat ahhoz, hogy maradni tudjon. Lesétált az emeletről. Castle csak a becsukódó ajtó hangját hallotta.

10. fejezet

Castle nem nyitotta ki a szemét, csak oldalra nyúlt és magához karolta a mellette fekvő nőt, fejét belefúrta nő nyakába, orrával megcirógatva a selymes bőrt.

- Hmmm... - nyöszörgött Kate. - Jó reggelt! 

- Nincs reggel. Még sokáig nincs reggel, sőt soha nem lesz. - dünnyögte az író és a hátára fordította a nőt.  
Rick térdét a selymes combok közé fúrta, és elnyúlt a lányon. A könyökére nehezedett, nehogy agyonnyomja. Kate puha keble a mellkasához nyomódott, amitől apró remegések futottak végig a testén. Arcát a lány hajába temette. A finom, nőies illat felizgatta, a selymes bőr érintése kellemesen megbizsergette. Szerette volna mindenütt megérinteni, a száját, a nyelvét használni, hogy felizgassa. A mellét simogatva forró ösvényt csókolt a nyakára, vállára, s a lány suttogó sóhajai ösztökélték a folytatásra. A nőnek tetszett, ahogy a férfi simogatta, imádta szájának érintését a bőrén. Amikor Castle keze a hasára siklott, majd tovább vándorolt a lába közé, a belsejében izzó tűz fellángolt, míg végül szinte elviselhetetlenné vált. Körme a férfi vállába vájt, amint teste nekifeszült a másik testének, és hangosan felkiáltott. Csókjaik még vadabbak lettek, a simogatás még mohóbb, követelőzőbb. Kate olyan tüzet gyújtott benne, mint korábban még egyetlen nő sem, és Rick érezte, hogy elhagyja az önuralma. Amikor már nem tudott tovább várni, a lány combjai közé térdelt, és erőteljes lökéssel beléhatolt. Felnyögött a tiszta élvezettől. Folyékony forróság vette körül, és a gyönyör tüze olyan intenzív volt, hogy azt hitte, menten elemészti. Néhány pillanatra tökéletes mozdulatlanságba dermedt. 

– Olyan csodálatos vagy! – suttogta.

A lány lélegzete ugyanolyan ziháló volt, mint az övé, és vágya ugyanolyan követelőző. A férfi megcsókolta a nyakát, és érezte, milyen vadul lüktet ereiben a vér.Kate lábával átfogta a derekát, és megemelte a csípőjét, hogy még mélyebben magába fogadja a férfit.Castle eleinte lassan mozgott, de aztán a belsejében növekvő, sürgető vágy teljesen elborította, és önuralma összeroppant. Vadul, szenvedélyesen szeretkeztek, és amikor mindketten a csúcsra jutottak, Beckett a férfi nevét sikoltotta.Rick hatalmas nyögéssel rogyott a lányra, az ágyhoz szegezve őt. Hosszú percekig feküdt még összeolvadva vele, őrizve a pillanat bensőségességét. Kate minden erejét kiszívta, de Ricknek, karjában a lánnyal sikerült a hátára gördülnie.Percek teltek el, mire lélegzete ismét megnyugodott. Kate valamivel lassabban tért magához. A hátára fordult, és a mennyezetet bámulta. Castle félkönyékre emelkedett, és lenézett rá. Végtelen elégedettséggel töltötte el a látvány. A nő kábultnak látszott. Szeme elhomályosult, arca kipirult, ajka rózsás és duzzadt volt a csókjaitól.Ő volt a legelképesztőbb teremtés, akit csak ismert. Tökéletesen gátlástalanul viselkedett, és a szeretkezés után sem sietett magához térni.Rick képtelen volt betelni az érintésével. Ujjai lassan vándoroltak felfelé egészen a nő melléig. Gyengéden érintette meg a lövés okozta sebhelyet, s magát is meglepte, milyen harag fogja el a gondolatra, hogy valaki ártani próbált neki. És ekkor rájött, hogy már nem sokáig halogathatja a dolgot. El kell mondania a lánynak, mit tett azért, hogy megvédje. S ha Kate tényleg úgy szereti, mint ahogy most tűnik, akkor meg fogja érteni. Ugye, meg fogja?

 

9. fejezet

Kate magára csatolta a golyóálló mellényt, majd végig nézett a társain, ez nem volt könnyű mivel már jócskán benne jártak az éjszakában, és a biztonság kedvéért még lámpát se kapcsoltak. Mellette állt Ryan, Esposito, két kommandós és Rick. A férfi szomorúan rámosolygott. Amit az elmúlt pár órában megtudtak Carl Harrisonról egyáltalán nem derítette őket mosolyra. Beckett úgy gondolta csak akkor tud majd újra szívből örülni, ha a férfi rács mögött lesz. Kate újra körbe nézett majd intett a társainak. Esposito berúgta az ajtót és a többiek követték. Kate, háta mögött Ryan és Esposito sorra berúgták az ajtókat, míg Beckett egyenesen a szemben lévő ajtó felé tartott. Figyelmeztetés nélkül berúgta azt, a zajra pedig az ágyban fekvő két ember megugrott. Egy szőke, fiatal nő sikoltva a melléig húzta a takarót, a férfi pedig felpattant. Beckett a pisztolya csövével felkapcsolta a lámpát, majd a férfira célzott. Nagyon szerette volna meghúzni a ravaszt. Rick lassan mögé lépett, és megérintette a nő vállát, majd mellé lépett.

- Ön gondolom Mrs. Harrison - mondta Rick mire a nő abbahagyta a sikoltozást - Öltözzön fel, kérem!

Közben Beckett lejjebb engedte a pisztolyát, bár még mindig bizsergett az ujja a ravaszon.

- Carl Harrison letartóztatom szexuális erőszak és gyilkosság vádjában. Jogában áll hallgatni, és ügyvédet fogadni. Amennyiben ez nem áll módjában az állam biztosít önnek védőt. - mondta Kate oda sem figyelve, hogy a férfi közben hevesen káromkodik, hogy a nő újra kezdte a sikoltozást, hogy társai mind beléptek a szobába.

- Kétlem, hogy erre szüksége lenne. - mondta Castle halkan majd szinte felkiáltott. - A francba is hölgyem! Kérem hagyja abba!

Erre mindenki elhallgatott, még Harrisonék se tudtak mit mondani, és Kate is furcsán nézett a férfira.

- Rosszul vagyok ettől a pasitól. - felelte az író a ki sem mondott kérdésre.

- Szintén - mondta Kate és bilincset kattintott Harrison csuklójára.

Harrison nem mondott semmit, a bukás megnémította. Kate nem erőltette, ő már csak menni akart.

*** 

Beckett Rick ágyán feküdt és végig se merte gondolni hogy került oda, mégis, agyában végigperegtek az elmúlt óra eseményei. Miután Ryan és Esposito elvitték Carl Harrisont Kate és Castle úgy döntött csak másnap írják meg a jelentéseket, és mivel az a szemétláda rögtön ügyvédet hívott nem volt értelme visszamenni aznap éjszaka az őrsre. Így kötöttek ki az író lakásán, majd mikor eldőlt, hogy mindketten fáradtak a főzéshez kínait rendeltek. Kate zaklatottan járkált a lakásban, már vagy tizedszer ment el a kanapé előtt amin Castle ült, mire a férfi az egyik fordulónál megfogta a kezét és az ölébe húzta. 

- Mi a baj? - kérdezte halkan. 

- Én csak... - kezdte, de elhallgatott.

- Mi az? 

- Angelán gondolkodtam - vallotta be. - Olyan fiatal, és ott a kisfia, és...

- Én is gondolkodtam rajta. - felelte a férfi mikor Kate nem fojtatta. - Emlékszel Sallyre? Az Old Hount egyik pincérnőjére. Miamiba szeretne menni. Holnap felhívom Angelát és megkérdezem érdekli-e az állás.

- Mindenkivel törődni akarsz igaz? - kérdezte a nő kedvesen. Meghatotta Rick figyelme.

- Most csak veled! - felelte a férfi és megcsókolta. Ez a csók más volt mint a tegnap esti. Az szenvedélyről szólt, az azonnali vágyról aminek nem lehetett ellenállni. Ez a csók most lágy volt, édes és benne volt minden eddig ki nem mondott érzelem. Ez a csók jövőt ígért. 

Kate beleborzongott már az emlékbe is. 

- Min gondolkodsz? - kérdezte az író az ajtóból kezében a kajás dobozokkal teli zacskókkal, mire a nő arca elvörösödött. - Istenem! Te elpirultál! Most már biztos tudni akarom!

- Rád! Rád gondoltam - felelte a nyomozó merészen.

- Uhh, te nő - sóhajtotta Rick - Kikészítesz! De akármennyire is akarlak, éhes vagyok!

- Ahogy én is! - mosolygott a nő.

- Akkor egyél! - felelte Castle vigyorogva és a nő kezében nyomta az egyik dobozt. 

Kate felnevetett, és miközben az evőpálcák után kutatott Rick mellé mászott az ágyba. 

Castle hosszan nézte a mellette ülő nőt, mire az abba hagyta az evést és megkérdezte.

- Mi a baj? - kérdezte Beckett és a férfi elmosolyodott.

- Semmi,  nagyon régóta most először nincs semmi baj. - felelte és belecsókolt Kate nyakába.

Boldogok voltak. Nagyon boldogok. És nem is sejtették milyen illékony ez a boldogság.