6. fejezet

Kate becéző ujjak simogatására ébredt. A hasán feküdt, és minden lassú mozdulatra megborzongott.Emlékeibe lassan szivárogtak vissza az éjszaka eseményei. A meg nem ivott tequila, a forró csókok, a még forróbb szex, Martha. Jézus, Rick anyja tényleg rájuk nyitott?! A nő halkan kuncogott, mire a férfi az álla alá nyúlt, és rámosolygott.

- Jó reggelt! - mondta és végigsimított a nő haján. - Tudtad, hogy így szeretem a legjobban?

-Hmmm? - dünnyögte a lány.

- Mindegyik frizurádat imádtam, de hosszan, így szeretem a legjobban.

- Rick - nézett fel rá, tudva, hogy a férfi, még ha igaz is amit mond, csak kerüli azt a témát, amiről tegnap este beszélniük kellett volna.

- Ne most, kérlek! - suttogta az író - még ne, hagyd még, hogy azt érezzem, hogy minden pont jó. Hisz az ágyamban fekszel, és rajtam kívül nincs rajtad semmi.

A nő megadóan bólintott, és a hátára fordult, átkarolva a férfi nyakát. A világ órákra megszűnt létezni számukra.

Mikor a férfi jó pár órával később újból felébredt már egyedül volt, mégsem aggódott, mert a konyhából friss kávé illata szállt a hálóba. Felöltözött, megmosakodott majd kilépett a szobából. Percekig nézte a konyhában omlettet sütő nőt, aki feltűzte a haját, és az ő egyik pólóját viselte.

- Nem is köszönsz? - kérdezte a lány.

- Tetszik amit látok. - felelte a férfi.

- Képzelem  - mondta Kate végigsimítva a haján, és olyan arcot vágott, mintha nem csak pár órája látta volna a férfi izzadtan és kipirultan maga alatt.

- Gyere, ide és megmutatom mennyire! - incselkedett az író, mire a nő gondolkodás nélkül rávágta:

- Persze, ha rajtad múlna seperc alatt itt állnák a konyhádban mezítláb és terhesen.

A férfi bár meglepődött, mégis kimondta amit gondolt:

- El se tudod képzelni, ez mennyire jól hangzik.

- Rick - sóhajtott a nő és elfordult. Castle azonnal észrevette Kate hangulat változását ezért megpróbálta elütni valahogy a dolgot.

- Amúgy se hiszem, hogy menne. Valaki minden erőmet leszívta a múlt éjjel, ráadásul majd éhen halok. Soká lesz kész? - kérdezte, mire a nő elmosolyodott és újra ránézett.

- Pár perc. Egyébként nem emlékszem, hogy az éjjel zavart volna a dolog. - lépett közelebb a férfihez Beckett, mire az átölelte a derekát.

- Az éjjel másra éheztem. Ha jobban belegondolok lehet, hogy az éjjeli csemege most is jobban ízlene, mint az omlett. - mondta az író. 

- De az omlett gyorsabban kész van. - felelte Kate. 

A férfi felnevetett:

- Ohh Kate, - mondta és egyik kezével végi simított a nő mellén - ahogy kinézel és amennyire kívánlak előbb végzünk, mint hogy kész lenne a pirítós.

Erre még a nő is nevetni kezdett. 

- Most nem tudom, büszke legyek magamra, vagy sértődjek meg?- kacagott, gyors csókot nyomva az író ajkára. 

- Ohh, mindenképpen büszkeség. - csókolt vissza a férfi. Majd elengedte a nőt. - Na, asszony hol az a reggeli? - kérdezte vidékire mélyített hangon. Kate már hangosan kacagott, odalépett a konyhapult mellé, és a serpenyőből tányérba kanalazta tojást. Épp odanyújtotta a férfinak, mikor meghallotta a telefonja csöngését. 

-A francba! - mormogta, és keresni kezdte a zaj forrását. 

- Szerintem az előszobában. - mondta az író, míg narancslevet vett elő a hűtőből. 

- De hol?- kiabált vissza a nő, könyékig a kabátjában. 

- Hol a táskád?- kérdezte a férfi, de nem nagyon érdekelte a válasz. A nő előre hajolt, és nem volt rajta más csak az a kopott piros póló. 

- Áhh - mondta Kate mikor megtalálta a táskát az ajtó melletti asztal alatt, benne a már hisztérikusan csörgő mobillal. 

- Beckett! - szólt bele, felegyenesedett, egy kézzel lejjebb húzgálta a pólót, rámosolygott Rickre és visszasétált a konyhába. Rick leült a pult mellé, és reggelizni kezdett.

- Igen nemsokára ott vagyu..vagyok! - mondta Kate a telefonba és Castle elmosolyodott.

- A fiúk voltak?

- Esposito - felelte a nő, és ő is bekapott egy darab omlettet. - Voltak a kávéházban ahol Brittany dolgozott. Mikor ott beszéltek a pincérnőkkel, senki nem mondott semmit, de azóta az egyik telefonált, hogy szeretne velük négyszemközt beszélni. Espo szerint nekem olyan dolgokat is elmondana, amiket nekik nem. 

 - Mikorra kell beérnünk? - kérdezte az író, bekapva egy szem epret. 

- A nő reggeles volt, van 1-2 óránk míg végez. - felelte Kate.

- Az jó, akkor talán még bekaphatnánk egy kis desszertet - mosolygott rá Rick. 

- Át kell öltöznöm. - sóhajtotta a lány. - Haza kell mennem.

- Jó, maradj még egy órát, aztán vidd el a kocsit. - felelte a férfi, olyan természetesen, hogy Kate megdöbbent.

- Kösz, majd taxival megyek haza - hárította a lány. - Sőt, jobb ha most már megyek.

Erre a férfi is felkapta a fejét. 

- Hová sietsz? - kérdezte.

- Rick, ez mind szép és jó, de még mindig nem beszéltünk meg semmit. - mondta Beckett.

- Hihetetlen, most hirtelen milyen fontos lett, hogy... - kezdte Castle, de a nő félbeszakította.

- Mert ez most komoly. Fontos Rick! Ha neked is, hagyd, hogy most hazamenjek és este tényleg leülünk megbeszélni, amit meg kell.  

Castle már a második mondat után mosolygott, majd magához húzta a lányt. 

- Értem. Hidd el nekem is fontos. Nagyon is! - csókolta meg a nőt. - Este. 

- Már ha eljutunk odáig -suttogta a nő Rick szájába. És még legalább egy óráig nem indult el.

5. fejezet

Kate nem mert bekopogni az ajtón. Már 3 perce állt ott, és bele se akart gondolni az elmúlt 5 óra történéseibe. Brittany szülei nem sokkal Castle távozása után érkeztek. A férfi nem engedte, hogy Kate eltitkolja a lánya halála előtti pillanatokat. A nyomozónőnek részletesen el kellett mondania, mi történt Brittanyval. Olyan percek voltak ezek, amik sebeket szakítottak fel Kateben és örök, sose gyógyuló sebeket okoztak a szülőknek. A beszélgetés után Beckett elgondolkodott azon, hogy lemondja a vacsorát, de végül mégse tette. Nem csak magának tartozott ezzel az estével, hanem Castlenek is. A nő felemelte a kezét és  bekopogott.

- Mindjárt nyitom! - kiáltott ki a lakásból Castle, majd Kate halotta hogy fojtottan káromkodik. 

-Jól kezdődik - dünnyögte, mire rögtön kinyílt az ajtó.

- Szia. - köszönt a férfi, és Kate elmosolyodott mikor meglátta a férfi foltos ingjét.

- Nem úgy volt, hogy kínait rendelsz? - kérdezte, újra végig nézve az írón. Csak ekkor vette észre a kötést a kezén. - Megsérültél?

- Áh, semmiség. Bejössz? - invitálta Rick.

-Persze - mosolygott Beckett, belépve a lakásba. 

- Bocsi, nem így terveztem - mutatott végig a káoszos konyhán - Csak úgy gondoltam főzök én, ezért elmentem bevásárolni, de sajnos elhúzódott a dolog, aztán elvágtam a kezem a zöldségszeletelésnél, és megpróbáltam egyedül bekötni, de nem nagyon ment, közben viszont a sütőben megégett a hús. Sajnálom. Nem akarsz inkább étterembe menni?

- Nem kösz. 

- Akkor viszont iszol valamit? - mosolygott Rick, majd a választ meg se várva a bárszekrény felé indult. 

- Teguilád van? - kérdezte Kate, pontosan tudva mit ér el vele. A férfi megtorpant, háta megfeszült és még lélegzetet venni is elfelejtett, majd lassan visszafordult. 

-Kate - suttogta, pontosan emlékezve a Heat Wave 9 és 10. fejezetére. Arra mikor Nikki és Rook a tequilás üveg segítségével jutottak el arra a szintre ahová ők még -vagy talán soha - nem jutnak el. Hányszor látta maga előtt azt a részt, csak akkor épp ők voltak a szereplők helyében, akkor ő hajolt a lány keze fölé, majd később ő barangolta be a lány legrejtettebb zugait.

- Igen? - mosolygott Kate, közelebb lépve a férfihoz. Olyan közel, amilyen közel még talán sose állt hozzá.

- Játszol velem Kate? - kérdezte tőle az író.

- Nem! - vágta rá Beckett.

- Mit akarsz tőlem? -  kérdezte újból a férfi, de közben karját a nő dereka köré fonta és közelebb húzta magához a nőt.

- Téged! - felelte Kate és megcsókolta Ricket. A férfi gondolkodás nélkül visszacsókolt, majd az egyik kezét elemelve a nő derekáról a blúza alá nyúlt és egyre feljebb kalandozott. Lassan végigsimított a melle alsó részén, míg a nő a nyaka köré fonta a karját. Ekkor Rick másik kezével elkezdte kigombolni a nő blúzát, míg szájával lejjebb vándorolt. Először hosszan csókolta a nyakát, majd a kulcscsontját, végül rátért a mellére, érezte, hogyan feszül meg a lány teste, és fonja szorosabbra ölelését.

Kate szinte eszét vesztette a férfi érintésétől. Eddig nem tudta, hogy melle ennyire érzékeny, de Rick nyelvének érintése megfosztotta önuralma utolsó morzsáitól is.

Castle önuralma is romokban hevert. Mély, reszketeg lélegzetet vett, majd újra szenvedélyesen megcsókolta a lány. Keze reszketett. A csók egyre vadabb lett, majd Rick hirtelen elhúzódott.

- Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte suttogva.

- Miért, úgy nézek ki mint aki nem akarja? - nevetett fel a nyomozónő. A férfi nem felelt csak újra megcsókolta. Majd kézen fogta és a hálószoba felé vezette.  Mikor oda értek a férfi egyből az ágyhoz húzta a nőt. Kate a férfi fülcimpáját harapdálta, amíg lerángatta róla az inget. Újra megborzongott, amikor a melle hozzányomódott a férfi szőrös mellkasához. Segített a férfinak kibújni a farmerjából és az író is megszabadította őt a nadrágjától. Rick a karjában dédelgette a lányt, miközben mellé feküdt az ágyra. A keze a teste minden négyzetcentijét végigbecézte. Kate éppolyan szenvedélyes volt, mint amilyen görcsösen tetszeni akart a férfinak. A férfihoz dörgölőzött, a combja közé fogadta. Rick imádta az érzést, ahogy  a lány puha teste oly bizalmasan az övéhez préselődik.

Pihekönnyű ujjakkal cirógatta a férfi hátát, míg a szájuk újra össze nem forrt. Keze akkor görcsösen megmarkolta a vállát, így követelve, hogy ne kínozza tovább.

– Rick!

Nem tudta, sikoltotta a nevet, vagy sóhajtotta. A férfi keze a combjai közé csúszott, mire elvesztette az eszét. Pontosan tudta, hol érintse meg, hogy felizgassa. Nyugtalanul vonaglott a karjában, így esdekelve, hogy közelebb tudja magához. Érezni akarta minden porcikáját, el akart veszni az ölelésében. A férfi lélegzete zihálóbb lett, amivel még inkább felizgatta a lányt. Belepusztul, ha még sokáig kínozza.

Castle tartóztatta magát, amíg csak bírta. Szeretett volna legalább annyi gyönyört okozni a lánynak, amennyit tőle kapott. Ám Kate heves reakciója lehetetlenné tette a további várakozást. Tudta, a lány már készen áll. Érezte, amint körmei a vállába mélyednek, teste az övéhez feszül. Szájuk újra egymásra talált, és közben Rick óvatosan becsusszant az izgatóan nedves forróságba. Annyira szoros volt, annyira tüzes, hogy a férfi felnyögött a tiszta gyönyörtől. Tökéletes mozdulatlanságba dermedt, és zihálva súgta a lány nevét.

Amikor Rick belehatolt, Kate felkiáltott. És ebben a pillanatban kinyílt a hálószoba ajtaja.

- Ohhh, Istenem! - kiáltott fel Martha, majd gyorsan becsukta az ajtót.

- Istenem, -suttogta Kate is, miközben Rick még mindig benne lüktetett. 

- Ez az anyám volt? - kérdezte elködösült szemmel a férfi.

- Igen  - nevetett a nő - de szerintem már árkon bokron túl jár.

-Az jó - bólintott Rick - mert esélytelen, hogy abba tudjam hagyni. 

- Meg is ölnélek. - felelte Kate, és közelebb húzta magához kedvesét. 

4. fejezet

Adam Bosco, fiatal, sötét hajú fiú volt. Tipikus rossz-fiú karakter, akibe minden fiatal lány és néhány fiatalabb fiú is belezúg. Az a típus akiről, azt hiszik meg kell mentenem, főleg saját magától. 

Kate pontosan emlékezett Tonyra, az első veszélyes - motoros barátjára, aki az őrületbe kergette Johanna Beckettet. Minő meglepetés, hogy a lázadó, tetkót és fekete bőrruhát viselő srácból, Chicagó főügyésze lett, és ma már 2 gyermeke is van. Kate belegondolt milyen messze van ő a két gyerektől és a kutyás kertesháztól, és egy pillanatra elszomorodott.

- Na, bemegyünk megszorongatni a srácot? - kérdezte Castle.-

- Persze. - mondta és belépett.

-Szia Adam. Beckett nyomozó vagyok. - kezdte Kate kedvesen.

- Megmondaná miért vagyok itt? - kérdezte mogorván a srác.

- Ha már így rákérdeztél beszéljünk Brittany Johnsonról - szólt közbe Castle, mire Adam értetlenül nézett rá.

- Brittről? Mi van vele, jól van? - hadarta a fiú.

- Nem nincs jól. Nagyon nincs. Brittanyt tegnap este megölték. - felelte Kate. Adam ránézett, mintha azt kutatná viccel-e a nő, de mikor látta. hogy komolyan beszélnek, a válla láthatóan megroggyant és a rossz-fiús álca pillanatok alatt lepergett róla. Úgy nézett ki mint egy nagyon szomorú kisfiú.

- Mi? Az nem lehet! - tátogta Adam. - Hisz tegnap még beszéltünk.

- Mikor? - kérdezte Castle.

- Délután. Egy hete összevesztünk valami ostobaságon. Tényleg halott? - értetlenkedett a fiú.

- Miről beszéltetek? Miért hívott fel, ha előtte veszekedtetek? - kérdezte Kate, de a fiú szinte meg se halotta.

- Tudja Britt annyira más volt. 4 hónapja jött Oregonból. Nem hasonlított a New Yorki lányokra. Kezdetben azt hitte az ember, hogy egy kis vidéki lány, de ha beszélgetni kezdtek vele... Pincérnőként dolgozott, de igazán okos volt. Szeretet volna bejutni a Columbiára, sokat tanult a felvételire.

- Hol találkoztatok? - érdeklődött Castle.

- Mi? Tessék? - eszmélt fel a fiú. - A kávézóban ahol dolgozott. Akkor még csak egy hete volt New Yorkban. Rossz napom volt, bunkón szóltam hozzá, mire rám szólt, hogy vagy viselkedjek, vagy keressek másik kávézót. Este visszamentem és randira hívtam. Nemet mondott. Azon a héten annyi kávét ittam, hogy aludni se tudtam, viszont minden nap többet dumáltunk, és én minden nap elhívtam randizni. A hét végére igen mondott. A vidámparkba mentünk. Évek óta nem voltam ott, de ő még sose látta. - a srác keserűen elmosolyodott.

- Min vesztetek össze? - kérdezte Kate, de már tudta, hogy nem a fiú tette.

- Találkoztam egy régi barátnőmmel. Mi csak dumáltunk, de Britt nem hitte el, én meg kiakadtam, hogy nem bízik bennem.Brittany tegnap felhívott bocsánatot kért, és azt mondta találkozni szeretne velem, ma este a vidámparkban. Megkérdeztem miért nem a kávézóban találkozunk, de azt mondta felmondott. - felelte Adam.

- Melyik kávézó? - kérdezte Rick.

- A 9. és a 12. sarkán. A Charbailow. Kellemes hely, és Britt szerette ezért csodálkoztam, hogy felmondott.

- Köszönjük Adam. - mondta Kate, az ajtó felé indulva.

- Várjom! - kiáltott utána a srác. - Hogy halt meg?

- Lelőtték. - felelte a nyomozó.

- Akkor nem szenvedett ugye? - kérdezte Adam könnyes szemmel.

Kate megtorpant, nem tudta mit válaszoljon a fiúnak. Rick mereven nézte a nő megfeszülő hátát. és gyorsan közbe vágott.

- Nem, nem szenvedett. - hazudta, majd a n ő után lépve távoztak.

Odakint Kate a falnak vetette a hátát, bentről hallotta Adam fojtott zokogását, és félszemmel látta, ahogy az író mellé áll. Nem nézett a férfira, mikor megszólalt.

- Hazudtál a fiúnak- nem kérdezte, nem vádolt, csak kijelentette.

- Tudod Kate, kezdek rájönni, hogy a kegyes hazugság néha jobb, mint a keserű igazság. -  mondta Castle.

-Rick - nézett fel hirtelen Beckett.

- Este Kate, este. - mondta az író és a nő elé állt. -Mikorra érnek ide a lány szülei?

- Nem tudom. - felelte Kate.

- Megvárjam veled őket? - kérdezte.

- Nem, nem kell. Beszélek velük, hazamegyek és hétkor találkozunk.

- Jó, hívj ha szükséged van valamire -mondta a férfi, de nem indult el, hosszan nézett a nőre. - Kate - sóhajtotta.

- Este Rick, este - kérte Kate, mire Castle elsétált és Beckett ott maradt a falnak dőlve.

3. fejezet

Ahogy vissza értek a kapitányságra Castle és Beckett összegyűjtötte az ügy eddig ismert adatait, majd az összes anyagot felragasztották a fehér táblára. Castle elmélyülten figyelte, ahogy a nő mindent összefoglal, pont mint ő, mikor az új regényét írja. Akkurátusan pakolgatta a képeket, mintha abból rájöhetne, ki a gyilkos. Egy regénynél ez sokkal egyszerűbb, mint a valóságban. Ott ha tudni akarod ki a gyilkos egyszerűen a könyv végére lapozol és elolvasod az utolsó lapokat. A valóságban viszont minden percet, minden másodpercet át kell élned, hogy ne mulaszd el a legfontosabb pillanatokat.

Míg a férfi ezen gondolkodott, a nő a ma estén jártatta az agyát. Sejtette miről akar a férfi beszélni, és ő is szívesen elmondaná mit érez, de nagyon félt. Nem attól, hogy a férfi nem viszonozza az érzelmeit, sokkal inkább attól, hogy mi lesz ha rosszul sül el a dolog és végleg elveszti az írót.Viszont ahogy a dolgok jelenleg állnak, úgy néz ki rögtön átugorják a jó részeket, ha valamelyikük nem lép. S most először, talán lehetne ő az aki a sokadik első lépést megteszi.

-Megvan a srác!-kiáltott rájuk az éppen belépő Ryan. - Adam Bosco, 24 éves. A járőrök már kimentek, hogy behozzák.

-Ezenkívül megtaláltuk a lány szüleit. Míg jó pár óra, míg ideérnek, Oregonból jönnek. - mondta Esposito.

Kate örült, hogy van még pár órája, addig míg szemtől szembe kell találkoznia az áldozat összetört rokonaival és el kell mondania, hogy a lányukat brutálisan megölték.

- Istenem - sóhajtott fel a nyomozónő - kinek árthatott ez a lány?

A többiek meglepetten néztek rá, hisz Beckett nem szokott hangot adni elkeseredésének. Castle szomorúan nézett a nőre, mire Kate szeretett volna hozzábújni és elfelejteni minden halált, gyilkost és félelmet.

- Míg ide érnek a fiúval, megnézhetnénk a biztonsági kamerák felvételeit. - vetette fel Esposito, megtörve a csendet.

- Igen, persze -mondta Beckett -ti nézzétek át, addig én lemegyek Lanihez.

- Veled megyek. - szegődött a nyomába Castle. 

- Ne, nem kell - vágta rá Kate. - Inkább segíts a fiúknak.

- Ha ezt akarod. - mondta a férfi.

-Igen ezt. - felelte a nő.

- Rendben, de Kate, a ma este....

-Este hét? Rendelsz kínait? - kérdezte a nyomozó.

-Azt hittem visszakozol. Rendben, segítek Ryannéknek.

Kate leliftezett az alaksorba és egyenesen a boncterembe sétált.

-Hello! -köszönt rá Lanire, aki épp Brittany holttestét takarta le. - Végeztél?

- Igen, és bár én már sok szörnyűséget láttam, amit ezzel a lánnyal csináltak az kegyetlen -mondta a patológusnő.

- Elmondod, vagy inkább olvassam el a jelentést? - kérdezte megértően Kate.

-Áhh...- sóhajtott Lanie, majd szemét a holttestre szegezve belekezdett. - Brittany kezét lekötözték, de ő még így is ellenkezett, erre utalnak a felső testén lévő sérülése. Két bordája eltörött,megrepedt a csuklója. Megerőszakolták, de nem találtam DNS nyomokat. Fojtogatták, és mikor elájult szíven lőtték. A golyó egy 38-asból származott , ennél többet majd a ballisztikai vizsgálat után.

- Borzalmas. Szinte bűntudatom van, hogy nem tudok teljes fejjel Brittany ügyére koncentrálni. - mondta Kate, mire a boncnoknő kérdőn nézett rá. - Beszélni fogok vele, Lanie. Ma este.

- Végre. Ez a nap legjobb híre. - mondta a nő.

- Majd meglátjuk. Szólj, ha találtál még valamit. - kérte Beckett, ott hagyva barátnőjét.

Kate beszállt a liftbe, és végig azon gondolkodott mi lesz ma este. Vajon mit fog szólni a férfi, ha elmondja neki, hogy hallotta amit a lövés után mondott? Megtud neki bocsátani? 

Mikor kilépett a liftből rögtön az íróval találta szemben magát. A férfi rámosolygott és ő máris jobban érezte magát.

- Ryan még mindig a biztonsági felvételeket nézi, Esposito jelentést ír, azt mondta rám csörög, ha meghozták  Adamet. Ki jössz velem ebédelni? - hadarta egyszuszra a férfi.

- Igen - mondta gondolkodás nélkül Kate, mire Castle kézen fogta, amin mindketten meglepődtek, de a nő csak megszorította társa kezét.

Együtt sétáltak ki az épületből a legközelebbi étteremig. Rick nem tudta megmondani mikor ültek ilyen nyugodtan egymással szemben legutóbb. Miután megrendelték az ételt, rögtön meg is törte a hangulatot:

- Megtudtál valamit Lanietől? - kérdezte.

-Igen, de nem ebéd téma. - felelte a nő a vizéért nyúlva.- Szerencsétlen lány, senki nem érdemelt volna ilyen halált. 

- Sajnálom  - kért elnézést a férfi, mire Kate rámosolygott. 

Csendben, semleges dolgokról beszélgetve fojtatták az ebédet, egyikük se hozta fel a témát amit estére tartogattak.

Már épp desszertet rendeltek volna, amikor megszólalt Castle mobilja. Mielőtt felvette, kikérte a számlát. 

A legjobb jelenet

Mára

2. fejezet

Castle ránézett a holttestre és megborzongott. Évek óta írt förtelmesebbnél förtelmesebb gyilkosságokról, mászott bele őrült pszichopaták fejébe, dolgozott ki igazán ijesztő karaktereket, de élőben látni mire képes valaki még 4 év után is megdöbbentő. Kate észrevette Castle rökönyét és együtt érzett a férfival. Őt is egyre jobban zavarta ez, de amíg az író bármikor elmehet, addig neki ez a munkája és hiába gyűlöli néha tiszta szívből mégsem adná fel soha. Szüksége van arra, a felettébb igazságos rács csattanásra a gyilkosok cellájából. Ez segít neki egyről a kettőre jutni, az, hogy a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket gyógyír lelke sebeire.

A halott nő fiatal volt, túl fiatal ahhoz, hogy félig fedetlen mellkasát lila véraláfutások tarkítsák, és főleg iszonyatosan fiatal a bal melle alá fúródott golyóhoz és a leszaggatott szoknya jelentéséhez.

Castle szégyent, dühöt és sajnálatot érzett mikor ránézett a lányra. Szinte utálta magát mikor fejében egy kis hang - ami a magafajták sajátja volt - könyvlapokra igazította a lány leírását:

,,Talán pont a szépsége juttatta ide? A lány nagyon szép volt, rajta még a fiatalság csillogása, a 20-22 éves nő haja természetes szőke volt és mikor kiengedte a hosszú tincsek vidáman lengtek utána. Alakja karcsú, pont ott telt ahol kel, mosolya kedves, szívélyes. Az ember szívesen visszavigyorog rá, a szemei ...."

- Castle! Castle! Rick, figyelsz? - szólongatta Kate, mire az író visszatért a valóságba. A halott haja most kócos, a vége elfeketedett a vértől. A karcsú testet sötét lila sebek tarkítják, a mosolya most inkább tűnik vicsornak mint bármi másnak. A szemek...a szemei nem látszanak. Lehunyhatta őket a lövés pillanatában, de így is ami végleg a retinájára égett az a gyilkosa arca volt.

Kate Castle vállára tette a kezét, mire a férfi elszakította pillantását a holttestről és ránézett.

-Jól vagy? - kérdezte a nyomozó.

-Persze, csak...alig lehet idősebb mint Alexis. - sóhajtott az író, majd Laniehez fordult. - Tudsz már valamit?

- Hát, a halál oka feltehetőleg a lövés volt. A golyó behatolt a szívbe és a lány azonnal meghalt, de az is lehet, hogy már eszméletlen volt mikor lelőtték. Súlyos belső vérzése lehetett és a nyomok szerint fojtogatták mielőtt lelőtték. De a többit majd a boncolás után. - felelte a doktornő.

- És ti? - kérdezte Beckett a másik két nyomozót, miközben Castle felállt és körbe sétált a lakásban.

- A lány neve Brittany Johnson, 22 éves. A lakás az ő nevén van, alig 4 hónapja költözött fel New Yorkba. A ház tulajdonosa szerint kedves, vidám lány volt. - mondta Esposito.

- És a fiúk? Jártak fel hozzá férfiak? - kérdezte Kate, szemét az írón tartva, aki végig lépkedett az ablak mellett majd lecövekelt a könyvespolc előtt.

- A főbérlő igazi, ablakon kukucskálós, pletykás öregasszony, de még ő se tudja volt-e a lánynak barátja.- felelte Ryan.

- Volt neki. -szólt közbe Castle, és a zsebéből előhúzott fehér zsebkendővel emelte fel az egyik színes képkeretet.

A fénykép kissé elmosódott volt, de a lényeg messziről is észrevehető volt. A kép este készült, rajta Brittany és egy markáns arcú 20-25 éves fiú, akik szerelmesen ölelik egymást.

- Szép munka, Castle - mordult rá Ryan ingerülten, mert nem ők vették észre a bizonyítékot. - Az egész ügyet megoldhatnád és akkor mehetnénk is haza.

- Kösz, de azt inkább rátok hagyom. Egyébként, minden rendben? - kérdezte az író.

- Persze csak...áhhh -sőhajtott a rendőr.

- Vihar a paradicsomban. - felelte helyette Esposito.

- Ohh, erre még emlékszem. Nyugi haver, ezek még csak a házasság eleji összezördülések, ilyenkor még édes a kibékülés. - mondta Castle és most először mosolyodott el mióta beléptek a negyedik emeleti lakásba.

Kate szíve összeszorult e szavak hallatán. Pontosan emlékezett arra a 2 évvel ezelőtti napra mikor a férfi az ex-feleségével együtt utazott le Hamptonsba. Vajon hányszor és hányféleképpen békülhettek ki azon a nyáron, mikor ő még csak nem is látta a férfit?

- Na, szóval az áldozat barátja - terelte a szót Ryan.

- Igen - kapcsolt Kate - Találjátok meg a fiút, ezenkívül beszéljetek a szomszédokkal és látni akarom a biztonsági kamera felvételeit!

- Rendben, akkor bent találkozunk. - mondta Esposito, mire Kate és Rick együtt a kijárat felé indult.

- Kate - szólalt meg az író, mikor az autók mellé értek. - Vacsorázz ma nálam.

- Csak mi ketten? - érdeklődött a nő.

- Csak mi ketten!

- Rendben.

1. fejezet

Kate nehezen ébredt, de ez nem csoda, hisz alig 2 órája hunyta le a szemét. Borzasztóéjszaka volt, amit, ha lehetett volna, soha nem élt volna át. 10 éve nem érezte magát így. még akkor sem mikor meglőtték. Mikor őt lőtték le az nem fájt ennyire, mint amit az éjszaka látott. Lassan peregtek szeme előtt a képek. Minden egy héttel ezelőtt kezdődött, épp olyan korán, mint ma reggel.

- Beckett!- szólt a telefonba álmosan.

- 'Reggel! Van egy hullánk a 20. és a 22. sarkán lévő épületben, 4.emelet. Várunk! - darálta Ryan és már le is tette. Kate álmosan pislogott a kagylóra, majd nagyot sóhajtott és felkelt. 10 perccel később már az autójában ült és a mobiljával szemezett.Nem tudta fel hívja - e Castlet. A férfi egyre kevesebbet járt be az őrsre és egyre ritkábban folyt bele az új ügyekbe. Végül fogta a telefont és megnyomta az egyes gyors hívót. 

- Caste! - hallotta azt a hangot amit annyira szeretett.

- Szia, itt Beckett. Van egy hullánk, ha gondolod...- mondta, és még ő is hallotta mennyire bizonytalan a hangja.

Fél perces néma csend után a férfi újra megszólalt.

- Hol? 

- Érted mehetek, ha gondolod.- ajánlotta fel a nő.

- Nem otthon vagyok, hová menjek? - felelte az író.

- Mégis hol vagy? - akarta kérdezni a nyomozónő, de helyette csak elhadarta a címet és lerakta.

Belepillantott a visszapillantó tükörbe, letörölt egy könnycseppet és beindította az autót. 

Castle lassan állt fel, pénzt dobott az asztalra és kilépett a kávézóból. 30 perce érkezett, később mint a másik férfi. Az akta másodpercek alatt gazdát cserélt, az idegen felhörpintette a kávéját, és már távozott is. Nevek, felesleges csevej vagy akár köszönés nélkül. Castle keserűen felnevetett, hisz maga sem írhatta volna rejtélyesebbre, mint ahogy lezajlott. Mióta a férfi elment azon gondolkodott  miért csinálja.

Nem tudja kivel egyezkedett, még azt sem tudja mit kell majd fizetnie az infóért. Nem volt annyira hülye, hogy azt gondolja fizetés nélkül megússza. Majdnem újra felnevetett. Még hogy nem hülye! Dehogynem, hisz mit kap cserébe? A nő akit szeret, nem szereti, és ha megtudná hogy titokban nyomoz, biztos nagyon kiakadna. Arról nem is beszélve, hogy akár céltáblát is festhetne a hátára annyira belemerült a dologba.

De akármi történjen is mégsem hagyhatja abba, most már biztos nem. Ráadásul, Castle kételkedett benne hogy túlélne még egy olyan éjszakát amit egy éve, főleg ha a lány esetleg most tényleg belehalna. Már így is úgy is elvesztette mert Kate nem szereti, de ez nem jelenti azt, hogy nem az Ő biztonsága a legfontosabb.

Castle egy fekete szedánnal érkezett a 20. utca sarkára, épp abban a pillanatban mikor Kate kiszállt az autójából. 

- Szia Kate! - köszönt a férfi. A nő egy pillanatra lefagyott. Hetek óta nem szólította így.

- Szia Rick! - felelte és egymás mellett lépkedtek a liftig.

A férfi beleborzongott annyira hiányzott neki a nyomozónő kedves mosolya, furcsa humora, csípős megjegyzései. De tudta hogy ami eddig volt, nem elég. Mindent akart, vagy semmit. De őszintén rettegett a második alternatívától.

- Kate - nézett a nőre, végigtekintve karcsú alakján, a magassarkúval álomira nyújtott lábakon, a szolidan kivágott felsőn, ami finoman sejtette a telt idomokat, de amit a legjobban szeretett a nőn az állandóan változó haja. Mióta megismerte rövid vörösből, hosszú barnává vált, de ő mindegyik frizurával ellenállhatatlannak tartotta.

-Igen? - nézett rá a nyomozónő. Közben felértek a 4. emeletre és Beckett ki akart szállni, de Castle megfogta a karját.

-Kate, beszélnünk kell - mondta komolyan, mire a lány nagyot sóhajtott.

- Jó, én is beszélni szeretnék veled - felelte Beckett és meg se próbált ellépni a férfi mellől. Hosszan néztek egymás szemébe, egészen addig, míg egy ismerős hang félbe nem szakította őket.

- Mi az már meg se nézitek a helyszínt? - kiáltott fel Ryan, mire Kate elszakadt Castletől, és gumi kesztyűt húzott elő a zsebéből. Rick utána lépett ki a liftből, követve a nyomozót a hulláig. Miközben ránézett a holttestre látta, hogy Esposito könyékkel oldalba vágta a társát, de nem szólt semmit.