15. fejezet

PILLANATOK 2: 

- Ben, kérlek kicsim, hagyd abba. - könyörgött fiának Kate. - Tudom, hogy fáj szívem, de a mama most nem tud segíteni.
- Pihenj egy kicsit. Átveszem. - mondta neki a férje.
- Nem kell, megvagyunk. - felelte a nő.
- Kate nem lehetsz féltékeny. Nem csináltam semmit - mentegetőzött Castle.
- Flörtöltél azzal a nővel - mondta Kate elkeseredetten. - És meg is értem.
- Miről beszélsz? - lepődött meg Rick.
- Arról, hogy az a nő szép volt, kipihent, neki nem volt otthon egy fogzó kisfia. Még a haja is frissen volt vágva. Olyan volt mint én 3 hónappal ezelőtt.
- Kate, szívem... - kezdte a férfi, de a felesége közbe szólt.
- Nem! Imádom Bent, de én ezt már nem bírom! Egy hete nem voltam sehol. Esik az eső,nem tudunk lemenni a parkba,  Bennynek jön a foga, a hajam kész katasztrófa, és a férjem élő adásban flörttől egy másik nővel. - hadarta.
- Ez nem igaz, Katie. Szívem, mi lenne ha felhívnád Laniet? Ha kimozdulnál egy kicsit? Tudok vigyázni a fiunkra, Alexissel már végig csináltam. - mondta Rick.
- De én nem akarom, hogy ez olyan legyen, mint Alexissel! Én itt vagyok! - kiáltott fel Kate, ám rögtön meg is bánta, mert Benny újra felsírt. Ekkor Rick végre megértette és megnyugodott.
- Kate hát ezért nem akarsz visszamenni dolgozni? Attól félsz, hogy akkor vége lesz? - kérdezte a férfi és átvette a fiát. A felesége nem válaszolt, ám könnybe lábadt a szeme. - Oh, szívem, figyelj mikor Meredith visszament dolgozni, már tudtuk, hogy a kapcsolatunknak vége. Alexis alig volt 2 hónapos és bár az anyja szereti őt, a munkája fontosabb számára. Ez eszembe sem jut mikor rád gondolok. - mondta Castle. A vállára vette a fiát és közelebb lépett a feleségéhez. - Kate, néha csak nézlek téged, ahogy Bennel játszol és azon gondolkodom, hogy mivel érdemeltelek ki titeket. Tudom, hogy akár itthon maradsz, akár visszamész az őrsre, számodra mindig mi leszünk a legfontosabbak.
Kate némán sírt. Sohasem gondolta, hogy a férje ennyire megérti őt.
- Szeretlek - suttogta a nő. Ekkor Ben már csak halkan hüppögött a férfi karjában. Rick szorosan magához ölelte és a nő hajába fúrta a fejét.
- Én is szeretlek! És Kate?
-Hmm? - dünnyögte az asszony.
- Mindegy hogy néz ki a hajad, nekem te vagy a leggyönyörűbb nő a világon.

*

 Kate benyitott a lakásba és megdöbbenve látta, hogy megváltozott a nappali. Egy órája ugrott ki vásárolni és azóta az egészt lakást beborították a gyertyák. 
Rick lépett le a lépcsőről kezében egy üveg borral.
- Korán megjöttél. - mondta a férfi.
- Rick... ez mi? És hol van Ben? - kérdezte Kate.
- Lanie elvitte magával. Tudod milyen nap van?- mosolygott rá Castle.
- Június 16-ika. Ohh... - kapott észbe a nő. 
- Igen. Ma két éve, hogy összejöttünk. - vigyorgott a férfi.
- Sajnálom Rick, de én elfelejtettem. - mentegetőzött a nő, de Rick rendületlenül mosolygott.
- Semmi baj, van egy 5 hónapos kisfiunk. Csoda, hogy arra emlékszünk, hogy házasok vagyunk. - mondta a férfi. - Mi lenne, ha leülnél, míg felbontom a bort?
Kate a férjéhez lépett és hosszan megcsókolta.
- Köszönöm! Azt, hogy vagy nekem, hogy ott vagy mikor Benny az őrületbe kerget és akkor is mikor boldog vagyok. Köszönöm, hogy a családom vagy. - mondta a nő és könnybe lábadt a szeme.
Rick újra magához ölelte és el is felejtették a bort.

*

- Kapd el! - nevetett Kate. Hamptonban állt a parton és nézte ahogy kisfia megfuttatja Ricket. Ben épp, hogy megtanult járni, máris rohant és ő meg a férje alig bírták szusszal.
Rick megállt egy pillanatra és ránézett a feleségére, aki nevetve nézete, hogy a kisfiuk botladozik. Kate rámosolygott, majd a férfi visszanézett a gyerekre, aki majdnem elesett. Hozzárohant, felkapta és megpörgette. 

*

- Happy Birthday to you, happy birthday... - énekelték, míg Kate egy tortát tett le az asztalra, Castle pedig az egészet videóra vette.

Lanie tartotta az ölében az ünnepeltet és Javier, Kevin meg Jenny is velük ünnepeltek.

- Boldog szülinapot,Benny - mondta Alexis az öcsének, aki vidáman tapsolt és gügyögött.

- El se hiszem, hogy már 1 éves. Hisz még csak most született. - mondta Kate az anyósának.

- Ez azért van, mert azóta alig aludtál. - szólt közbe a férje.

Eközben Ben vidáman beletenyerelt a tortába. Mindenki nevetett.  

 Benjamin James Castle

14. fejezet

,, Most két különleges rész jön, mert ahhoz, hogy folytatni tudjam a történetet ugornunk kell pár évet és történnie kell pár dolognak ezek lesznek most a PILLANATOK:"

*

- 3 hónap Kate! - suttogta Castle.
- Tudom. - mondta a lány, de remegett a hangja.
- És Alexis már tudja. - érvelt Rick.
- Tudom. - ismételte a nyomozónő, de egy cseppet sem tűnt magabiztosabbnak.
Az író maga felé fordította a nőt és a szemébe nézett.
- Szeretlek! - mondta.
- Tudom. - felelte Kate és végre elmosolyodott. - Én is téged!
Megfogták egymást kezét és kiléptek a kapitányság liftjéből.

*

- Nem hiszem el! Direkt megkértelek, hogy ne tedd! - zsörtölődött a nő. Közben az ágyról takarót és párnát vett le.
- Figyelj, muszáj volt. Az a nő annyira kérdezősködött és én nem akartalak letagadni. Hisz szinte mindenki tudja.
-Igen, a barátaink. De nem a Good Morning, New York összes nézője. - felelte Kate. - Szeretlek, Rick, de ma a kanapén alszol. - nyomta a kezébe az ágyneműt és becsukta a férfi orra előtt az ajtót.

*

- Én csak nem tudok választani. - ült le Kate egy fehér plüss kanapéra. Egy elegáns ruhaszalonban voltak már órák óta. Alexis már rég ott hagyta őket, ő könnyen kiválasztott egy elegáns sötétkék ruhát, majd elment. Beckett viszont nem tudott dönteni.
- Nem akarok habcsók lenni, nem vagyok hercegnő típus. És azt hiszem a hófehér sem az én színem. Oké nekem ez lesz az első, de neki a harmadik. - míg a nő beszélt Lanie a kezébe vett egy ruhát és elmosolyodott.
- Nézz csak ide kislány! - Kate ránézett és egy pillanatra ledermedt.
- Hű - sóhajtotta.
- Csiribí-csiribá hopp! - nevetett fel Lanie.

*

- Apám ideges egy esküvő előtt? - nézett be Alexis az ajtón. Castle egy tükör előtt állt és a nyakkendőjét próbálta megkötni.

- Segítesz?- kérdezte a férfi.

- Persze. - felelte Alexis. Belépett a templom szobájába és elkezdte megkötni a csokornyakkendőt.

- Nem kéne izgulnom, igaz? - nézett le rá az apja.

- Ez a harmadik esküvőd. - mondta a lány, apja félelmén mosolyogva.

- Tudom, csak azt akarom, hogy ez sikerüljön. - felelte Rick. Alexis végigsimított az apja szmokingján, a gomblyukába tűzött virágon, majd felnézett Castlere.

- Fog is - mondta, mire az apja magához ölelte,

- Iszonyatosan szerencsés vagyok, ugye? - suttogta az író.

- Rettentően - felelte Alexis. Ebben a pillanatban újra nyílt az  ajtó és Martha nézett be rajta.

- Hát ti meg?! Alexis a menyasszony szobájában van rád szükség. - mikor a lány kiment, Martha a fiára nézett. - Richard, olyan büszke vagyok rád.

- Köszönöm, anya! - felelte a férfi, és magához ölelte. Pár pillanatig hallgatta, ahogy az anyja szipog, majd a nő ellépett mellőle és halkan megjegyezte:

- A jegyesed már türelmetlen. Igyekezz! - mondta és ő is otthagyta a férfit.

*

- Kate, csörög a telefonod! - kiabált be a fürdőbe a férfi, de nem kapott választ. - Kate, szívem, minden rendben?

A nő megint nem válaszolt, de az ajtó lassan kinyílt. Az ajtóban ott állt Kate, a haja csapzottan lógott a hátára, sápadt volt, meglepett, de mosolygott. Castle rögtön elfelejtette a kezében csörgő telefont. Ekkor a nő felmutatott egy terhességi tesztet. Pozitív volt.

*

- Ez az egész a TE hibád! TE tetted ezt velem! Tűnj innen! - kiabálta Kate. A homlokán kidagadtak az erek és patakokban folyt róla az izzadság.  - Sajnálom! Sajnálom! Ne hagyj itt, jó? Ne menj el!
Castle persze nem mozdult. Szó nélkül tűrte, mikor a felesége ordított vele és gyengéden simogatta a nő arcát, mikor az összehúzódások pár pillanatra pihenni hagyták.
- Minden rendben lesz- suttogta az író, megtámasztva Kate hátát. - Pihenj egy kicsit, ha tudsz. Már csak pár perc.
Két óra múlva a nő kezébe vehette elsőszülött kisfiát, Benjamin James Castle-t.

13.fejezet

Kézen fogva léptek ki az iskola ajtaján. Mindenki a kocsijához rohant, hisz időközben eleredt az eső. Az a fajta vihar volt, ami pillanatokon belül kialakul, ami elől az emberek igyekeznek visszahúzódni a lakásaikba, az a fajta, amiatt a gyerekek szüleik ágyába kéredzkednek éjszakára. Amelybe beleremeg a város, de másnap már nem is emlékeznek rá. De Castlet és Katet ez, abban a pillanatban nem érdekelte, mert a férfi magához húzta kedvesét és megcsókolta.
- Annyira örülök, hogy eljöttél - suttogta. Közben szakad körülöttük az eső, ezért Beckett még közelebb bújt a férfihoz. 
- Én is. Végiggondoltam és ez fontosabb. Te és én, mi. A jövő fontosabb, mint a múlt, igaz? -kérdezte Kate. Rick csak mosolygott. Ott volt a karjaiban a nő, akit szeretett és boldog volt. Újra megcsókolta a lányt, majd hirtelen összerándult. Iszonyú fájdalom hasított az oldalába. Odakapott és felnyögött mikor a kezét beborította a ragacsos vér.
A nő a sokktól meg se bírt szólalni. Most ő tartotta meg a férfit és nagyon lassan engedte le a földre.
- Ne Rick! Kérlek, ne! Maradj velem, Rick! Na hagyj el, kérlek. Maradj velem! Rick...Szeretlek! Szeretlek Rick! - mondta az egyre távolodó férfinak. Az eső még jobban esett, elmosva az író vérét.
- Hívják a mentőket! - kiáltott fel Beckett, mikor a férfi elvesztette az eszméletét.

*

Órákkal később Kate még mindig ugyanazt a véres blúzt viselte. A nő a kórház folyosóját rótta. Alexis és Martha is ott ült a kényelmetlen székeken. A lány lassan elbóbiskolt és  Kate nagyon megsajnálta. Nem így kellene töltenie ezt az éjszakát, buliznia kéne és kirúgnia a hámból.

Kate halványan Marthára mosolygott és megkönnyebbült az asszony szeméből sugárzó szeretettől.

Pár órával ezelőtt Ryan és Esposito is ott volt, és bár meglepődtek, hogy Kate a férfival volt, mégsem szóltak semmit, amiért a nyomozónő nagyon hálás volt. A fiúk megpróbálták kideríteni ki volt a lövész, de Bekett nem fűzött ehhez nagy reményeket. Tudta, hogy ezt neki kell elintéznie, de nem addig, míg nem beszélt Rickkel.

- Önök Mr. Castle hozzátartozói? - kérdezte egy magas, sápadt férfi. Mikor a 3 nő bólintott, bemutatkozott. - Dr. Edward Clar vagyok, Mr. Castle orvosa. Az úriember már magához tért, szerencsére a lövés nem ért fontosabb belső szervet, ám sok vért vesztett. Most bemehetnek hozzá, de ne maradjanak sokáig. - mosolygott Katere, majd halkan bocsánatot kérve távozott.

Martha és Alexis ekkor már a kórterem ajtajában álltak, és az asszony visszanézett rá. 

- Nem jössz, kedvesem? - kérdezte Martha.

- Majd utánatok. -felelte Kate és leült egy székre, a kezébe hajtotta a fejét és mélyeket sóhajtott.

Pár perc múlva Alexis mosolyogva lépett ki a szobából és a nagyanyja szintén mosolyogva követte.

- Kate, kedvesem, ez a mamlasz látni akar. - mondta az idősebb nő nevetve. Beckett megkönnyebbült az örömüket látva, mégis félénken lépett be a kórterembe.

- Szia. - suttogta, mikor belépett.

- Szia. Jól vagy? - kérdezte Rick rögtön, mire Kate végre elmosolyodott.

- Nem én fekszem kórházban. - felelte és leült az ágy mellett álló székre. - Megijesztettél. - mondta halkan, mire a férfi elkomorult.
- Tudod már, miért? Miért most?- kérdezte a férfi, és felnyögött mikor megpróbált feljebb ülni.
- Miattam. - felelte Beckett és felállt. - Tegnap este visszamentem az irodába. Újra elővettük az aktákat. Nézd, nagyon dühös voltam és ... - magyarázkodott a nő.
- Értem. - szólt közbe Castle. - Le kell kérnetek a tegnap bent dolgozó rendőrök, takarítók, gyanúsítottak... - kezdte Rick, de most Kate szólt közbe.
- Tényleg ezt szeretnéd? Hogy újra kezdjük? - kérdezte.
- Nem..de nem kockáztathatjuk, hogy legközelebb téged lőjenek meg. - felelte a férfi.
- Nem fogjuk. Felhívom azt a férfit, akivel beszéltél. Új alkut ajánlok. Viszont meg kell mondanod, hogy érhetem el. - kérte Beckett.
- A dolgozószobámban, a polcon a Heat Wave kötet, találsz benne egy cetlit. De csak holnap hívd fel, rendben?- mondta az író.
- Rendben.- felelte Kate. - Akkor én most hazamegyek. Pihenj, jó?
- Kérhetek valamit? - a nő csak bólintott. - Aludj ma nálam. Nyugodtabb lennék, és úgy emlékszem szereted azt az ágyat. - próbált mosolyogni Castle, de a gyógyszerek kezdték kiütni.
- Csak, ha te is ott vagy. De rendben, nálad alszom. Most viszont tényleg pihenj. Szeretlek! - suttogta a nő és megcsókolta kedvesét, ám az már félig aludt.

*

  Egy óra múlva Kate már Castle ágyában feküdt, a férfi egyik pólójában, álmatlanul. A kezében szorongatta a cetlit, amit a könyvből vett ki, rajta a telefonszámmal. Tudta, Rick miért kérte, hogy várjon holnapig, ám ő úgy érezte nincs szüksége döntési időre. Tudta mit akar. A jövőt. Rickkel. Végre el sírta magát, aznap éjjel először. Megkönnyebbülten álomba sírta magát. Másnap reggel telefonált.

12. fejezet

- Minden rendben lesz! - mondta Castle és magához ölelte Alexist.
- Tudom apa. - felelte a lány megigazítva a talárját. - Jól nézek ki? - kérdezte mosolyogva.
- Gyönyörű vagy! - mondta Rick - De most már menj!
Alexis még egyszer rámosolygott és a színpad felé sétált. Rick büszkén nézett utána. Az ő kislánya felnőtt, csodaszép,okos és erős nő lett belőle.
Castle a helyére sétált, ahol Martha egy másik szülővel beszélgetett. A férfi mellett volt egy üres szék is, Alexis anyjának fenntartva, ám ő az utolsó pillanatban lemondta. Richard rámosolygott az anyjára és leült. Boldognak kéne lennie mégis szinte minden pillanatban Katere gondolt. A nő tegnap reggel hagyta ott és azóta Castle nem tudta mi van vele.
Elkezdődött az ünnepség. Az igazgató beszéde alatt azonban mozgolódni kezdett a sor. Rick oldalra nézett és hirtelen elállt a lélegzete. Kate Beckett közeledett felé, majd mikor odaért megkérdezte:
- Ugye szabad ez a hely? - Castle csak bólintani tudott, mire a nő mellé ült.
- Sajnálom. Szeretlek, és csak ez számít. -suttogta a nő és Rick le se tudta venni róla a szemét. Eközben az igazgató Alexist kérte a mikrofonhoz, mire mindketten a színpadra néztek.

- Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, mindig. - fejezte be Alexis, és az apjára nézett. Rick boldogan nézett vissza rá és megszorította Kate kezét. Beckett nagyot sóhajtott és a vállának dőlt.

11.fejezet

Rick még egyszer végigsimított a nőn, majd nagyot sóhajtva megszólalt.
- Beszélnünk kell!
Kate már várta mikor jön el ez a pillanat. Várta, de rettegett is tőle.
- Oké. - mondta a lány és kicsúszott az író öleléséből. Feljebb húzta magán a takarót és az ágy támlájának dőlt.
- Montgomery...- kezdte Rick.
- A temetés? - kérdezte halkan Beckett.
- Nem. A halála. Emlékszel arra az estére? -kérdezte a férfi feleslegesen. Kate csak bólintott. - Ron felhívott, készült. Felkészült arra ami akkor történt. Eleinte azt hittem csak azzal, hogy engem oda hívott, azért, hogy téged elhozzalak mielőtt Lockwood megérkezik, de ő sokkal mélyebben benne volt ebben, mint gondoltuk. - Castle elhallgatott. Író létére keresnie kellett a szavakat. Nem tudta Kate hogyan fog reagálni, nem tudta, hogy mondja el a lánynak. - Nem tudtam, nem tudtam mit jelent mindez, aztán pedig, a temetés után már nem számított mit fogsz gondoni, csak az hogy biztonságban légy. 
- Miről beszélsz? - kérdezte halkan a nő, de a hangja már feszültebb volt, mint pár perccel ezelőtt.
- Mielőtt Montgomery bement a hangárba, elküldött valakinek egy csomagot. Valakinek akiben megbízott. Olyan információkkal amik fenyegetést jelenthetnek anyád gyilkosaira. Ron megpróbált téged megvédeni, de a csomag csak a temetés után érkezett meg. A lövés után. Montgomery és a másik férfi is alkut kötött velük. Az információk megtartásáért cserébe békén hagynak téged. De volt egy feltétel. Le kellett állnod. 
- Honnan tudod mindezt? - kérdezte Beckett egyre messzebbre húzódva a férfitól.
- Kellett valaki aki leállít. Aki visszatart. - suttogta Rick.
- És nem érdekelt, hogy ez a legfontosabb dolog az életemben? - Kate már szinte kiabált.
- Nem - mondta magabiztosan a férfi. Ő is felemelte a hangját. - Nem mert életben voltál. Mert élsz. Kate ha folytatod belehalsz, ahogy annyian. 
- Hazudtál nekem. - érvelt Kate, amitől Castleben elpattant valami.
- Ahogy te is nekem. Egy éve tudod, hogy szeretlek, de nem érdekelt. Annyira nem érdekelt, hogy még azt sem tudtad mondani, hogy menjek a francba, hogy felejtselek el! Élvezted, hogy kínozhatsz?
4 éve veled vagyok! 4 éve várom, hogy kinyisd a szemed és észrevedd, hogy melletted vagyok, hogy nem hagylak el! De nem érdekelt! - kiabált Castle.  - Ahogy engem se érdekel, ha mostantól gyűlölni fogsz. Mert élsz! 
Ezután Kate kiugrott az ágyból és öltözni kezdett. Úgy érezte magára kell vennie a ruháját, ha már a lelkére nem tud páncélt húzni. 
- Nem gyűlöllek, de közben... Istenem annyira.. tehetetlennek érzem magam és...Én most… nekem… gondolkodnom kell – mondta Kate.
- Tegnap, még azt mondtad, szeretsz – suttogta Rick lemondóan, mire a nő abbahagyta az öltözést és mellé lépett.
- Ez most sem változott. Szeretlek, de iszonyatosan haragszom, közben pedig… Nem tudom. Végig kell gondolnom. Haza megyek. - mondta Beckett, magára kapkodta a maradék ruháját, majd újra megállt a férfi előtt. Némán nézett rá, furcsa helyzet volt, nem tudta mit mondjon, nem tudta jól teszi-e, hogy elmegy. Tudta, hogy mindketten hibáztak, de túl friss volt a tudat ahhoz, hogy maradni tudjon. Lesétált az emeletről. Castle csak a becsukódó ajtó hangját hallotta.