-
-Szia, itt Rick –
szólt bele a telefonba.
-
- Szervusz, kisfiam.
Csak nem azt akarod mondani, hogy haza mehetek? – kérdezte nevetve Martha.
-
-Anya, én… - kezdte
Castle..
-
-Örülök nektek. -
szakította félbe az asszony. – Itt volt az ideje. Jó, hogy mindent
megbeszéltetek, és…
- -
Nem beszéltünk,
anya – mondta Rick.
-
- Kisfiam –
sóhajtott Martha.
-
- Tudom, anya, tudom
én csak… Annyira jó volt, végre… -
kezdte, de a nő megint közbe szólt.
- -
Ne részletezd!
Láttam amit, láttam. Kifelé jövet már a lakásban szétszórt ruhadarabok is feltűntek. –
erre Castle visszagondolt hogy hagyta ott a lakást és rájött, hogy az most sem fest másképp,
mint éjszaka. – Richard, beszélned kell vele. Ugye, tudod?
- -
Persze, hogy tudom. Csak félek! – mondta a
férfi és olyan volt a hangja, mint egy ijedt kisfiúnak.
-
- Értem, szívem, de ha szeret, megbocsájtja, ha
pedig nem…
-
- Akkor nincs értelme. – fejezte be a
megkezdett mondatot az író.
-
- Most leteszem. Légy jó, kisfiam, és na engedd
el azt a lányt. Alexis ballagásán találkozunk.
- -
De anya, az csak 3 nap múlva… - kezdte, de
csak a búgó hang felelt. Az anyja letette.
Fél órával később Rick két kávéspohárral lépett ki a liftből. Egyből Kate
asztalához sétált, ahol a nő ült, szemét le se véve a monitorról.
-
- Jó reggelt! – köszönt a férfi és rámosolygott
a lányra.
-
- Jó reggelt! – köszönt Beckett, de még mindig
nem nézett az íróra.
-
- Hoztam kávét. – próbálkozott tovább Castle.
-
- Kösz, csak tedd le. – felelte.
-
- Egy új bolygó? Világválság? Itt az
Apokalipszis? – kérdezte.
-
- Mi? – kérdezett vissza Kate összezavarodva.
Zavarában végre felnézett a mellette álló férfira – Miről beszélsz?
-
- Na, végre – sóhajtott az író – Azt hittem
minimum hasonlókról olvasol, ha még csak rám se nézel.
-
- Nem, semmi ilyesmi – felelte és újra elkapta
a tekintetét.
-
- Ohh, ne! Kate kérlek, ezt ne! Mondd ki, ha megbántad
a tegnap estét – és a ma reggelt! Csak ne zárkózz el! – kérte a férfi, mire a
nő meglepetten kapta fel a fejét.
- -
Megbánni? Rick… nem! Semmi ilyesmi, vagyis…
igen, beszélnünk kellett volna előtte, és végiggondolni a dolgokat… de a tegnap
este… fantasztikus volt. – felelte Beckett.
-
- És a ma reggel is – tette hozzá Rick, és
végre vigyorogva leült a nő mellé.
-
- A ma reggel is – helyeselt a nő, és
belekortyolt a kávéjába. Castle ebben a pillanatban újra megszólalt.
- -
Beszéltem anyával – mondta, mire Kate félre
nyelte a kávét és köhögni kezdett. – Hé, hé, hé, nyugi – ütögette a hátát a férfi
– nem mondott semmit, vagyis…
-
- Vagyis? – kérdezte a lány két köhögő roham
között – Castle ne ütögesd a hátam!
-
- Jól van, na, én csak nem akarom, hogy
megfulladj! Anya csak azt mondta, hogy Alexis ballagásáig nem találkozunk, ami
azt jelenti, hogy szabad a ház.
-
- És Alexis?- kérdezte a nő.
-
- Ő a ballagás előtti estéig az egyik
osztálytársnőjénél táborozik. – felelte a férfi. – Szóval, vacsora ma, nálam?
-
- Lehet, hogy étteremben kéne ennünk. Tegnap dél
óta alig ettünk, a reggelit se fejeztük be. Farkaséhes vagyok! – sóhajtott Kate.
-
- Akkor étterem. – vigyorgott Castle. Mire Kate
mosolyogva hozzáhajolt:
-
- Te Castle, ez most egy randi? – kérdezte.
-
- Igen, Beckett. Ez határozottan egy randi. –
felelte Rick és kedve lett volna megcsókolni a nőt, de nem tette.
( (Tudom hogy elég rövid lett de mostantól igyekszem sűrűn felrakni a részeket. Kösz a megértést!)
