9. fejezet

Kate magára csatolta a golyóálló mellényt, majd végig nézett a társain, ez nem volt könnyű mivel már jócskán benne jártak az éjszakában, és a biztonság kedvéért még lámpát se kapcsoltak. Mellette állt Ryan, Esposito, két kommandós és Rick. A férfi szomorúan rámosolygott. Amit az elmúlt pár órában megtudtak Carl Harrisonról egyáltalán nem derítette őket mosolyra. Beckett úgy gondolta csak akkor tud majd újra szívből örülni, ha a férfi rács mögött lesz. Kate újra körbe nézett majd intett a társainak. Esposito berúgta az ajtót és a többiek követték. Kate, háta mögött Ryan és Esposito sorra berúgták az ajtókat, míg Beckett egyenesen a szemben lévő ajtó felé tartott. Figyelmeztetés nélkül berúgta azt, a zajra pedig az ágyban fekvő két ember megugrott. Egy szőke, fiatal nő sikoltva a melléig húzta a takarót, a férfi pedig felpattant. Beckett a pisztolya csövével felkapcsolta a lámpát, majd a férfira célzott. Nagyon szerette volna meghúzni a ravaszt. Rick lassan mögé lépett, és megérintette a nő vállát, majd mellé lépett.

- Ön gondolom Mrs. Harrison - mondta Rick mire a nő abbahagyta a sikoltozást - Öltözzön fel, kérem!

Közben Beckett lejjebb engedte a pisztolyát, bár még mindig bizsergett az ujja a ravaszon.

- Carl Harrison letartóztatom szexuális erőszak és gyilkosság vádjában. Jogában áll hallgatni, és ügyvédet fogadni. Amennyiben ez nem áll módjában az állam biztosít önnek védőt. - mondta Kate oda sem figyelve, hogy a férfi közben hevesen káromkodik, hogy a nő újra kezdte a sikoltozást, hogy társai mind beléptek a szobába.

- Kétlem, hogy erre szüksége lenne. - mondta Castle halkan majd szinte felkiáltott. - A francba is hölgyem! Kérem hagyja abba!

Erre mindenki elhallgatott, még Harrisonék se tudtak mit mondani, és Kate is furcsán nézett a férfira.

- Rosszul vagyok ettől a pasitól. - felelte az író a ki sem mondott kérdésre.

- Szintén - mondta Kate és bilincset kattintott Harrison csuklójára.

Harrison nem mondott semmit, a bukás megnémította. Kate nem erőltette, ő már csak menni akart.

*** 

Beckett Rick ágyán feküdt és végig se merte gondolni hogy került oda, mégis, agyában végigperegtek az elmúlt óra eseményei. Miután Ryan és Esposito elvitték Carl Harrisont Kate és Castle úgy döntött csak másnap írják meg a jelentéseket, és mivel az a szemétláda rögtön ügyvédet hívott nem volt értelme visszamenni aznap éjszaka az őrsre. Így kötöttek ki az író lakásán, majd mikor eldőlt, hogy mindketten fáradtak a főzéshez kínait rendeltek. Kate zaklatottan járkált a lakásban, már vagy tizedszer ment el a kanapé előtt amin Castle ült, mire a férfi az egyik fordulónál megfogta a kezét és az ölébe húzta. 

- Mi a baj? - kérdezte halkan. 

- Én csak... - kezdte, de elhallgatott.

- Mi az? 

- Angelán gondolkodtam - vallotta be. - Olyan fiatal, és ott a kisfia, és...

- Én is gondolkodtam rajta. - felelte a férfi mikor Kate nem fojtatta. - Emlékszel Sallyre? Az Old Hount egyik pincérnőjére. Miamiba szeretne menni. Holnap felhívom Angelát és megkérdezem érdekli-e az állás.

- Mindenkivel törődni akarsz igaz? - kérdezte a nő kedvesen. Meghatotta Rick figyelme.

- Most csak veled! - felelte a férfi és megcsókolta. Ez a csók más volt mint a tegnap esti. Az szenvedélyről szólt, az azonnali vágyról aminek nem lehetett ellenállni. Ez a csók most lágy volt, édes és benne volt minden eddig ki nem mondott érzelem. Ez a csók jövőt ígért. 

Kate beleborzongott már az emlékbe is. 

- Min gondolkodsz? - kérdezte az író az ajtóból kezében a kajás dobozokkal teli zacskókkal, mire a nő arca elvörösödött. - Istenem! Te elpirultál! Most már biztos tudni akarom!

- Rád! Rád gondoltam - felelte a nyomozó merészen.

- Uhh, te nő - sóhajtotta Rick - Kikészítesz! De akármennyire is akarlak, éhes vagyok!

- Ahogy én is! - mosolygott a nő.

- Akkor egyél! - felelte Castle vigyorogva és a nő kezében nyomta az egyik dobozt. 

Kate felnevetett, és miközben az evőpálcák után kutatott Rick mellé mászott az ágyba. 

Castle hosszan nézte a mellette ülő nőt, mire az abba hagyta az evést és megkérdezte.

- Mi a baj? - kérdezte Beckett és a férfi elmosolyodott.

- Semmi,  nagyon régóta most először nincs semmi baj. - felelte és belecsókolt Kate nyakába.

Boldogok voltak. Nagyon boldogok. És nem is sejtették milyen illékony ez a boldogság.  

8. fejezet

- Zavarok? - kérdezte Esposito, megszakítva ezzel a pillanatot.
- Nem - felelte Kate, míg vele egy időben Castle is válaszolt.
- Igen. - mosolygott a nyomozónőre, mire Esposito megrázta a fejét.
- Megjött Brittany munkatársa. A tárgyalóba kísértem, innen a tietek. - felelte a nyomozó.
- Kösz - mondta Beckett. Még egyet kortyolt a kávéjából, majd belépett a szobába.
- Jó napot! Kate Beckett nyomozó vagyok, ő pedig a társam Richard Castle. - mondta Kate, és leült a nővel szemben.

- Angela Webbster. - felelte a lány. 22-25 éves lehetett, világosbarna hajú, szép arcú nő volt. Bézs színű pincérruhát viselt, és fehér strapacipőt.
- Délelőtt azt mondta a kollégáimnak, hogy beszélni szeretne velünk. - kezdeményezett Beckett.
- Igen. Egy műszakban dolgoztam Brittanyval a Charbailow-ban. Rendes lány volt. Én..
- Maga? - kérdezte az író. A lány szemébe könnycseppek szöktek. Felállt és felvette a táskáját.
- Ostobaság volt ide jönnöm. Van egy 3 éves kisfiam, nekem... mennem kell. - mondta kapkodva.
- Ne! Várjon, kérem! Nem lesz semmi baj, mondja el amit tud és mi vigyázunk magára és a fiára. - ígérte Rick.
A nő bizalmatlanul nézett a férfira, majd újra Katere emelte a tekintetét.
- Nem lehetne négyszemközt? - kérdezte bizonytalanul. Mire Castle gyorsan bólintott.
- De persze - felelte és elhagyta a szobát. Kate biztatón a nőre mosolygott, mire az újra leült.
- Én, sajnálom, hogy kiküldtem a kollegáját, csak...
- Semmi baj. Rick megérti. - felelte Beckett, és ő maga is meglepődött, milyen természetes ez. A férfi tényleg megérti, őt vagy bárki mást.
-  A barátja? - kérdezte Angela felbátorodva attól, hogy már csak Kattel kell beszélnie.
- A társam - felelte Kate. Minden tekintetben- gondolta.
- Bocsánat. Én... tudja ne gondoltam, hogy ez ennyire nehéz lesz. Az ember sokáig azt gondolja, hogy vele ilyesmi nem történhet meg, vagy ha meg is történne, ő biztos máshogy reagálna rá. De mikor ott van és cselekednie kell, nem mérlegel, csak arra tud gondolni hogy vége legyen, és hogy elég legyen, hogy ne akarjanak mást, hogy senki ne bántsa  Zacket.  - Angela szinte már zokogott.
- Ms. Webbster... kérem. Valaki bántalmazza? Magát vagy a kisfiát? - kérdezte Kate és már előre félt a választól.
- 1 hónappal ezelőttig nem volt semmi baj, addig az öreg Mr. Harrison vezette az éttermet. Igazán nem nagy szám a hely, de családias volt és én szerettem. Aztán az öreg meghalt és a fia vette át a helyet. - mondta Angela és kitört belőle a zokogás.
- Mr. Harrison, a fiatalabb bántalmazta önt?- kérdezte Kate.
- Az egy szemétláda, csak azért mert ott dolgozunk úgy gondolja az ő játékai vagyunk. 1 hónapja tart. Az összes lány aki az étteremben dolgozik olyan mint én. Frank, a régi főnökünk azért vett fel minket mert tudta hogy kell a meló. Brittany akkor jött a városba, nekem ott a kisfiam, Elena épp csak leszokott a drogokról és vissza ment a suliba is. Frank kihúzott minket a pácból. Mit gondol hány éves vagyok? - Kate kinyitotta a száját de a lány választ sem várva folytatta - Két hónap múlva leszek 22. Ez a munka volt a mentsváram, de az a mocsok ezt is elvette tőlem. Mindnyájunktól elvette.
- Azt mondja 1 hónapja tart. Miért pont most szól? - kérdezi Beckett de esze ágában sincs felelőségre vonni a lányt.
- Megölte Brittanyt. Tudom, hogy ő volt. Engem is megfenyegetett, ugyanúgy ahogy a többieket. De csak Britt mert felmondani. Azt hitte nem eshet baja, és azt akarta, hogy mi is menjünk vele, de neki se gyereke nem volt, se priusza mint Elenának. - mondta Angela és még jobban zokogott mint eddig.
- Angela - kezdte Kate de ötlete sem volt mit mondhatna. Annyira szüksége lett volna Castle-re.
- Terhes vagyok - böki ki Angela, és mintha nem is Becketthez beszélne, kibámul az ablakon. - Az a seggfej felcsinált, de ezt a gyereket nem tudom megtartani. Nem azért mert nem tudnék róla gondoskodni, megoldanám. Hanem azért mert az ő gyereke. És ezt utálom. Utálom magam mert nem tudom szeretni a gyerekem, csak azért mert akárhányszor a kicsire néznék eszembe jutna mit tett az apja és gyűlölöm. Gyűlölöm! - a lány visszanézett Katere és szabadkozni kezdett. - Sajnálom, tudom, hogy ezt nem kellett volna. Én csak... - mondja de a szavai keserves sírásba folynak át.
- Ne, Angela, ne. Ha valami, ez egyáltalán nem a maga hibája. S én teszek róla hogy ő megfizessen azért amit magával, Brittanyval és a többi lánnyal tett. Ígérem! - mondta Kate és félkézzel magához ölelte Angelát.


Odakint Rick leült Kate asztalához és a kezére hajtotta a fejét. Annyira sajnálta azt a lányt, aki Beckettel beszélt. Olyan fiatal volt. Nem ezt érdemelte volna, ahogy Brittany sem, vagy a többi áldozat akik nem elég erősek ahhoz, hogy megvédjék magukat. Mi lenne ha Alexis kerülne ilyen helyzetbe, vagy Kate? Castle beleborzongott a gondolatba. Ekkor kinyílt a tárgyaló ajtaja és Beckett lépett ki rajta a lánnyal.
- Sanchez nyomozó. - intett Kate egy fiatal, magas nyomozónőnek. - Kérem kísérje haza Ms. Webbstert, és győződjön meg róla, hogy minden rendben legyen vele és a kisfiával.

-Igenis, asszonyom. - felelte Sanchez nyomozó.

- Ha bármire szüksége lenne...- mondta Kate és átnyújtotta a névjegyét a lánynak.

- Köszönöm. - mondta Angela Beckettnek.

Kate csak rámosolygott, majd Sanchez kikísérte Angelát, és Rick oda lépett a nyomozóhoz.

- Nagy a baj? - kérdezte a férfi, mire Kate felsóhajtott.

-Ohh, Rick. - mondta és kedvese látta hogy könnybe lábad a szeme. 

- Gyere üljünk le. - kéri és magával húzza a pihenőbe. Kate engedelmesen követi és leül a sarokban álló kanapéra, míg Castle kávét főz.

- Én... az a lány...- Kate sírva fakad mire Rick mellé ül és átkarolja. Ez egy ilyen nap. - gondolja Beckett, és elhatározásra jut.

- Szeretlek - suttogja, mire a férfi még erősebben öleli.  

 - Én is szeretlek, Kate!

 - Csak ez számít. - feleli a nő.