Kate magára csatolta a golyóálló mellényt, majd végig nézett a társain, ez nem volt könnyű mivel már jócskán benne jártak az éjszakában, és a biztonság kedvéért még lámpát se kapcsoltak. Mellette állt Ryan, Esposito, két kommandós és Rick. A férfi szomorúan rámosolygott. Amit az elmúlt pár órában megtudtak Carl Harrisonról egyáltalán nem derítette őket mosolyra. Beckett úgy gondolta csak akkor tud majd újra szívből örülni, ha a férfi rács mögött lesz. Kate újra körbe nézett majd intett a társainak. Esposito berúgta az ajtót és a többiek követték. Kate, háta mögött Ryan és Esposito sorra berúgták az ajtókat, míg Beckett egyenesen a szemben lévő ajtó felé tartott. Figyelmeztetés nélkül berúgta azt, a zajra pedig az ágyban fekvő két ember megugrott. Egy szőke, fiatal nő sikoltva a melléig húzta a takarót, a férfi pedig felpattant. Beckett a pisztolya csövével felkapcsolta a lámpát, majd a férfira célzott. Nagyon szerette volna meghúzni a ravaszt. Rick lassan mögé lépett, és megérintette a nő vállát, majd mellé lépett.
- Ön gondolom Mrs. Harrison - mondta Rick mire a nő abbahagyta a sikoltozást - Öltözzön fel, kérem!
Közben Beckett lejjebb engedte a pisztolyát, bár még mindig bizsergett az ujja a ravaszon.
- Carl Harrison letartóztatom szexuális erőszak és gyilkosság vádjában. Jogában áll hallgatni, és ügyvédet fogadni. Amennyiben ez nem áll módjában az állam biztosít önnek védőt. - mondta Kate oda sem figyelve, hogy a férfi közben hevesen káromkodik, hogy a nő újra kezdte a sikoltozást, hogy társai mind beléptek a szobába.
- Kétlem, hogy erre szüksége lenne. - mondta Castle halkan majd szinte felkiáltott. - A francba is hölgyem! Kérem hagyja abba!
Erre mindenki elhallgatott, még Harrisonék se tudtak mit mondani, és Kate is furcsán nézett a férfira.
- Rosszul vagyok ettől a pasitól. - felelte az író a ki sem mondott kérdésre.
- Szintén - mondta Kate és bilincset kattintott Harrison csuklójára.
Harrison nem mondott semmit, a bukás megnémította. Kate nem erőltette, ő már csak menni akart.
***
Beckett Rick ágyán feküdt és végig se merte gondolni hogy került oda, mégis, agyában végigperegtek az elmúlt óra eseményei. Miután Ryan és Esposito elvitték Carl Harrisont Kate és Castle úgy döntött csak másnap írják meg a jelentéseket, és mivel az a szemétláda rögtön ügyvédet hívott nem volt értelme visszamenni aznap éjszaka az őrsre. Így kötöttek ki az író lakásán, majd mikor eldőlt, hogy mindketten fáradtak a főzéshez kínait rendeltek. Kate zaklatottan járkált a lakásban, már vagy tizedszer ment el a kanapé előtt amin Castle ült, mire a férfi az egyik fordulónál megfogta a kezét és az ölébe húzta.
- Mi a baj? - kérdezte halkan.
- Én csak... - kezdte, de elhallgatott.
- Mi az?
- Angelán gondolkodtam - vallotta be. - Olyan fiatal, és ott a kisfia, és...
- Én is gondolkodtam rajta. - felelte a férfi mikor Kate nem fojtatta. - Emlékszel Sallyre? Az Old Hount egyik pincérnőjére. Miamiba szeretne menni. Holnap felhívom Angelát és megkérdezem érdekli-e az állás.
- Mindenkivel törődni akarsz igaz? - kérdezte a nő kedvesen. Meghatotta Rick figyelme.
- Most csak veled! - felelte a férfi és megcsókolta. Ez a csók más volt mint a tegnap esti. Az szenvedélyről szólt, az azonnali vágyról aminek nem lehetett ellenállni. Ez a csók most lágy volt, édes és benne volt minden eddig ki nem mondott érzelem. Ez a csók jövőt ígért.
Kate beleborzongott már az emlékbe is.
- Min gondolkodsz? - kérdezte az író az ajtóból kezében a kajás dobozokkal teli zacskókkal, mire a nő arca elvörösödött. - Istenem! Te elpirultál! Most már biztos tudni akarom!
- Rád! Rád gondoltam - felelte a nyomozó merészen.
- Uhh, te nő - sóhajtotta Rick - Kikészítesz! De akármennyire is akarlak, éhes vagyok!
- Ahogy én is! - mosolygott a nő.
- Akkor egyél! - felelte Castle vigyorogva és a nő kezében nyomta az egyik dobozt.
Kate felnevetett, és miközben az evőpálcák után kutatott Rick mellé mászott az ágyba.
Castle hosszan nézte a mellette ülő nőt, mire az abba hagyta az evést és megkérdezte.
- Mi a baj? - kérdezte Beckett és a férfi elmosolyodott.
- Semmi, nagyon régóta most először nincs semmi baj. - felelte és belecsókolt Kate nyakába.
Boldogok voltak. Nagyon boldogok. És nem is sejtették milyen illékony ez a boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése