- Tudom apa. - felelte a lány megigazítva a talárját. - Jól nézek ki? - kérdezte mosolyogva.
- Gyönyörű vagy! - mondta Rick - De most már menj!
Alexis még egyszer rámosolygott és a színpad felé sétált. Rick büszkén nézett utána. Az ő kislánya felnőtt, csodaszép,okos és erős nő lett belőle.
Castle a helyére sétált, ahol Martha egy másik szülővel beszélgetett. A férfi mellett volt egy üres szék is, Alexis anyjának fenntartva, ám ő az utolsó pillanatban lemondta. Richard rámosolygott az anyjára és leült. Boldognak kéne lennie mégis szinte minden pillanatban Katere gondolt. A nő tegnap reggel hagyta ott és azóta Castle nem tudta mi van vele.
Elkezdődött az ünnepség. Az igazgató beszéde alatt azonban mozgolódni kezdett a sor. Rick oldalra nézett és hirtelen elállt a lélegzete. Kate Beckett közeledett felé, majd mikor odaért megkérdezte:
- Ugye szabad ez a hely? - Castle csak bólintani tudott, mire a nő mellé ült.
- Sajnálom. Szeretlek, és csak ez számít. -suttogta a nő és Rick le se tudta venni róla a szemét. Eközben az igazgató Alexist kérte a mikrofonhoz, mire mindketten a színpadra néztek.
- Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell
néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam
ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy
nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés
elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol.
Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt,
mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez
fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is
történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok
a szívünkben, amelyek velünk lesznek, mindig. - fejezte be Alexis, és az apjára nézett. Rick boldogan nézett vissza rá és megszorította Kate kezét. Beckett nagyot sóhajtott és a vállának dőlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése