Tartalom

Mi vezet el odáig, hogy azt hidd minden késő? Mikor már azt hinnéd megkaptad amit szeretnél, hogy már minden tökéletes, milyen gyorsan omolhat össze a világod? Még mennyit kell szenvedned? Lezárhatod-e a múltadat, a jövődért? Mi tehetsz ha mindkettő veszélyben van? Mit lépsz ha az örökké a tét?

2012. október 22., hétfő

13.fejezet

Kézen fogva léptek ki az iskola ajtaján. Mindenki a kocsijához rohant, hisz időközben eleredt az eső. Az a fajta vihar volt, ami pillanatokon belül kialakul, ami elől az emberek igyekeznek visszahúzódni a lakásaikba, az a fajta, amiatt a gyerekek szüleik ágyába kéredzkednek éjszakára. Amelybe beleremeg a város, de másnap már nem is emlékeznek rá. De Castlet és Katet ez, abban a pillanatban nem érdekelte, mert a férfi magához húzta kedvesét és megcsókolta.
- Annyira örülök, hogy eljöttél - suttogta. Közben szakad körülöttük az eső, ezért Beckett még közelebb bújt a férfihoz. 
- Én is. Végiggondoltam és ez fontosabb. Te és én, mi. A jövő fontosabb, mint a múlt, igaz? -kérdezte Kate. Rick csak mosolygott. Ott volt a karjaiban a nő, akit szeretett és boldog volt. Újra megcsókolta a lányt, majd hirtelen összerándult. Iszonyú fájdalom hasított az oldalába. Odakapott és felnyögött mikor a kezét beborította a ragacsos vér.
A nő a sokktól meg se bírt szólalni. Most ő tartotta meg a férfit és nagyon lassan engedte le a földre.
- Ne Rick! Kérlek, ne! Maradj velem, Rick! Na hagyj el, kérlek. Maradj velem! Rick...Szeretlek! Szeretlek Rick! - mondta az egyre távolodó férfinak. Az eső még jobban esett, elmosva az író vérét.
- Hívják a mentőket! - kiáltott fel Beckett, mikor a férfi elvesztette az eszméletét.

*

Órákkal később Kate még mindig ugyanazt a véres blúzt viselte. A nő a kórház folyosóját rótta. Alexis és Martha is ott ült a kényelmetlen székeken. A lány lassan elbóbiskolt és  Kate nagyon megsajnálta. Nem így kellene töltenie ezt az éjszakát, buliznia kéne és kirúgnia a hámból.
Kate halványan Marthára mosolygott és megkönnyebbült az asszony szeméből sugárzó szeretettől.
Pár órával ezelőtt Ryan és Esposito is ott volt, és bár meglepődtek, hogy Kate a férfival volt, mégsem szóltak semmit, amiért a nyomozónő nagyon hálás volt. A fiúk megpróbálták kideríteni ki volt a lövész, de Bekett nem fűzött ehhez nagy reményeket. Tudta, hogy ezt neki kell elintéznie, de nem addig, míg nem beszélt Rickkel.
- Önök Mr. Castle hozzátartozói? - kérdezte egy magas, sápadt férfi. Mikor a 3 nő bólintott, bemutatkozott. - Dr. Edward Clar vagyok, Mr. Castle orvosa. Az úriember már magához tért, szerencsére a lövés nem ért fontosabb belső szervet, ám sok vért vesztett. Most bemehetnek hozzá, de ne maradjanak sokáig. - mosolygott Katere, majd halkan bocsánatot kérve távozott.
Martha és Alexis ekkor már a kórterem ajtajában álltak, és az asszony visszanézett rá. 
- Nem jössz, kedvesem? - kérdezte Martha.
- Majd utánatok. -felelte Kate és leült egy székre, a kezébe hajtotta a fejét és mélyeket sóhajtott.
Pár perc múlva Alexis mosolyogva lépett ki a szobából és a nagyanyja szintén mosolyogva követte.
- Kate, kedvesem, ez a mamlasz látni akar. - mondta az idősebb nő nevetve. Beckett megkönnyebbült az örömüket látva, mégis félénken lépett be a kórterembe.
- Szia. - suttogta, mikor belépett.
- Szia. Jól vagy? - kérdezte Rick rögtön, mire Kate végre elmosolyodott.
- Nem én fekszem kórházban. - felelte és leült az ágy mellett álló székre. - Megijesztettél. - mondta halkan, mire a férfi elkomorult.
- Tudod már, miért? Miért most?- kérdezte a férfi, és felnyögött mikor megpróbált feljebb ülni.
- Miattam. - felelte Beckett és felállt. - Tegnap este visszamentem az irodába. Újra elővettük az aktákat. Nézd, nagyon dühös voltam és ... - magyarázkodott a nő.
- Értem. - szólt közbe Castle. - Le kell kérnetek a tegnap bent dolgozó rendőrök, takarítók, gyanúsítottak... - kezdte Rick, de most Kate szólt közbe.
- Tényleg ezt szeretnéd? Hogy újra kezdjük? - kérdezte.
- Nem..de nem kockáztathatjuk, hogy legközelebb téged lőjenek meg. - felelte a férfi.
- Nem fogjuk. Felhívom azt a férfit, akivel beszéltél. Új alkut ajánlok. Viszont meg kell mondanod, hogy érhetem el. - kérte Beckett.
- A dolgozószobámban, a polcon a Heat Wave kötet, találsz benne egy cetlit. De csak holnap hívd fel, rendben?- mondta az író.
- Rendben.- felelte Kate. - Akkor én most hazamegyek. Pihenj, jó?
- Kérhetek valamit? - a nő csak bólintott. - Aludj ma nálam. Nyugodtabb lennék, és úgy emlékszem szereted azt az ágyat. - próbált mosolyogni Castle, de a gyógyszerek kezdték kiütni.
- Csak, ha te is ott vagy. De rendben, nálad alszom. Most viszont tényleg pihenj. Szeretlek! - suttogta a nő és megcsókolta kedvesét, ám az már félig aludt.


*


  Egy óra múlva Kate már Castle ágyában feküdt, a férfi egyik pólójában, álmatlanul. A kezében szorongatta a cetlit, amit a könyvből vett ki, rajta a telefonszámmal. Tudta, Rick miért kérte, hogy várjon holnapig, ám ő úgy érezte nincs szüksége döntési időre. Tudta mit akar. A jövőt. Rickkel. Végre el sírta magát, aznap éjjel először. Megkönnyebbülten álomba sírta magát. Másnap reggel telefonált.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése