*
- 3 hónap Kate! - suttogta Castle.- Tudom. - mondta a lány, de remegett a hangja.
- És Alexis már tudja. - érvelt Rick.
- Tudom. - ismételte a nyomozónő, de egy cseppet sem tűnt magabiztosabbnak.Az író maga felé fordította a nőt és a szemébe nézett.
- Szeretlek! - mondta.
- Tudom. - felelte Kate és végre elmosolyodott. - Én is téged!
Megfogták egymást kezét és kiléptek a kapitányság liftjéből.
*
- Nem hiszem el! Direkt megkértelek, hogy ne tedd! - zsörtölődött a nő. Közben az ágyról takarót és párnát vett le.- Figyelj, muszáj volt. Az a nő annyira kérdezősködött és én nem akartalak letagadni. Hisz szinte mindenki tudja.
-Igen, a barátaink. De nem a Good Morning, New York összes nézője. - felelte Kate. - Szeretlek, Rick, de ma a kanapén alszol. - nyomta a kezébe az ágyneműt és becsukta a férfi orra előtt az ajtót.
*
- Én csak nem tudok választani. - ült le Kate egy fehér plüss kanapéra. Egy elegáns ruhaszalonban voltak már órák óta. Alexis már rég ott hagyta őket, ő könnyen kiválasztott egy elegáns sötétkék ruhát, majd elment. Beckett viszont nem tudott dönteni.
- Nem akarok habcsók lenni, nem vagyok hercegnő típus. És azt hiszem a hófehér sem az én színem. Oké nekem ez lesz az első, de neki a harmadik. - míg a nő beszélt Lanie a kezébe vett egy ruhát és elmosolyodott.- Nézz csak ide kislány! - Kate ránézett és egy pillanatra ledermedt.
- Hű - sóhajtotta.
- Csiribí-csiribá hopp! - nevetett fel Lanie.
*
- Apám ideges egy esküvő előtt? - nézett be Alexis az ajtón. Castle egy tükör előtt állt és a nyakkendőjét próbálta megkötni.
- Segítesz?- kérdezte a férfi.
- Persze. - felelte Alexis. Belépett a templom szobájába és elkezdte megkötni a csokornyakkendőt.
- Nem kéne izgulnom, igaz? - nézett le rá az apja.
- Ez a harmadik esküvőd. - mondta a lány, apja félelmén mosolyogva.
- Tudom, csak azt akarom, hogy ez sikerüljön. - felelte Rick. Alexis végigsimított az apja szmokingján, a gomblyukába tűzött virágon, majd felnézett Castlere.
- Fog is - mondta, mire az apja magához ölelte,
- Iszonyatosan szerencsés vagyok, ugye? - suttogta az író.
- Rettentően - felelte Alexis. Ebben a pillanatban újra nyílt az ajtó és Martha nézett be rajta.
- Hát ti meg?! Alexis a menyasszony szobájában van rád szükség. - mikor a lány kiment, Martha a fiára nézett. - Richard, olyan büszke vagyok rád.
- Köszönöm, anya! - felelte a férfi, és magához ölelte. Pár pillanatig hallgatta, ahogy az anyja szipog, majd a nő ellépett mellőle és halkan megjegyezte:
- A jegyesed már türelmetlen. Igyekezz! - mondta és ő is otthagyta a férfit.
*
- Kate, csörög a telefonod! - kiabált be a fürdőbe a férfi, de nem kapott választ. - Kate, szívem, minden rendben?
A nő megint nem válaszolt, de az ajtó lassan kinyílt. Az ajtóban ott állt Kate, a haja csapzottan lógott a hátára, sápadt volt, meglepett, de mosolygott. Castle rögtön elfelejtette a kezében csörgő telefont. Ekkor a nő felmutatott egy terhességi tesztet. Pozitív volt.
*
- Ez az egész a TE hibád! TE tetted ezt velem! Tűnj innen! - kiabálta Kate. A homlokán kidagadtak az erek és patakokban folyt róla az izzadság. - Sajnálom! Sajnálom! Ne hagyj itt, jó? Ne menj el!Castle persze nem mozdult. Szó nélkül tűrte, mikor a felesége ordított vele és gyengéden simogatta a nő arcát, mikor az összehúzódások pár pillanatra pihenni hagyták.
- Minden rendben lesz- suttogta az író, megtámasztva Kate hátát. - Pihenj egy kicsit, ha tudsz. Már csak pár perc.
Két óra múlva a nő kezébe vehette elsőszülött kisfiát, Benjamin James Castle-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése