11.fejezet

Rick még egyszer végigsimított a nőn, majd nagyot sóhajtva megszólalt.
- Beszélnünk kell!
Kate már várta mikor jön el ez a pillanat. Várta, de rettegett is tőle.
- Oké. - mondta a lány és kicsúszott az író öleléséből. Feljebb húzta magán a takarót és az ágy támlájának dőlt.
- Montgomery...- kezdte Rick.
- A temetés? - kérdezte halkan Beckett.
- Nem. A halála. Emlékszel arra az estére? -kérdezte a férfi feleslegesen. Kate csak bólintott. - Ron felhívott, készült. Felkészült arra ami akkor történt. Eleinte azt hittem csak azzal, hogy engem oda hívott, azért, hogy téged elhozzalak mielőtt Lockwood megérkezik, de ő sokkal mélyebben benne volt ebben, mint gondoltuk. - Castle elhallgatott. Író létére keresnie kellett a szavakat. Nem tudta Kate hogyan fog reagálni, nem tudta, hogy mondja el a lánynak. - Nem tudtam, nem tudtam mit jelent mindez, aztán pedig, a temetés után már nem számított mit fogsz gondoni, csak az hogy biztonságban légy. 
- Miről beszélsz? - kérdezte halkan a nő, de a hangja már feszültebb volt, mint pár perccel ezelőtt.
- Mielőtt Montgomery bement a hangárba, elküldött valakinek egy csomagot. Valakinek akiben megbízott. Olyan információkkal amik fenyegetést jelenthetnek anyád gyilkosaira. Ron megpróbált téged megvédeni, de a csomag csak a temetés után érkezett meg. A lövés után. Montgomery és a másik férfi is alkut kötött velük. Az információk megtartásáért cserébe békén hagynak téged. De volt egy feltétel. Le kellett állnod. 
- Honnan tudod mindezt? - kérdezte Beckett egyre messzebbre húzódva a férfitól.
- Kellett valaki aki leállít. Aki visszatart. - suttogta Rick.
- És nem érdekelt, hogy ez a legfontosabb dolog az életemben? - Kate már szinte kiabált.
- Nem - mondta magabiztosan a férfi. Ő is felemelte a hangját. - Nem mert életben voltál. Mert élsz. Kate ha folytatod belehalsz, ahogy annyian. 
- Hazudtál nekem. - érvelt Kate, amitől Castleben elpattant valami.
- Ahogy te is nekem. Egy éve tudod, hogy szeretlek, de nem érdekelt. Annyira nem érdekelt, hogy még azt sem tudtad mondani, hogy menjek a francba, hogy felejtselek el! Élvezted, hogy kínozhatsz?
4 éve veled vagyok! 4 éve várom, hogy kinyisd a szemed és észrevedd, hogy melletted vagyok, hogy nem hagylak el! De nem érdekelt! - kiabált Castle.  - Ahogy engem se érdekel, ha mostantól gyűlölni fogsz. Mert élsz! 
Ezután Kate kiugrott az ágyból és öltözni kezdett. Úgy érezte magára kell vennie a ruháját, ha már a lelkére nem tud páncélt húzni. 
- Nem gyűlöllek, de közben... Istenem annyira.. tehetetlennek érzem magam és...Én most… nekem… gondolkodnom kell – mondta Kate.
- Tegnap, még azt mondtad, szeretsz – suttogta Rick lemondóan, mire a nő abbahagyta az öltözést és mellé lépett.
- Ez most sem változott. Szeretlek, de iszonyatosan haragszom, közben pedig… Nem tudom. Végig kell gondolnom. Haza megyek. - mondta Beckett, magára kapkodta a maradék ruháját, majd újra megállt a férfi előtt. Némán nézett rá, furcsa helyzet volt, nem tudta mit mondjon, nem tudta jól teszi-e, hogy elmegy. Tudta, hogy mindketten hibáztak, de túl friss volt a tudat ahhoz, hogy maradni tudjon. Lesétált az emeletről. Castle csak a becsukódó ajtó hangját hallotta.