Ahogy vissza értek a kapitányságra Castle és Beckett összegyűjtötte az ügy eddig ismert adatait, majd az összes anyagot felragasztották a fehér táblára. Castle elmélyülten figyelte, ahogy a nő mindent összefoglal, pont mint ő, mikor az új regényét írja. Akkurátusan pakolgatta a képeket, mintha abból rájöhetne, ki a gyilkos. Egy regénynél ez sokkal egyszerűbb, mint a valóságban. Ott ha tudni akarod ki a gyilkos egyszerűen a könyv végére lapozol és elolvasod az utolsó lapokat. A valóságban viszont minden percet, minden másodpercet át kell élned, hogy ne mulaszd el a legfontosabb pillanatokat.
Míg a férfi ezen gondolkodott, a nő a ma estén jártatta az agyát. Sejtette miről akar a férfi beszélni, és ő is szívesen elmondaná mit érez, de nagyon félt. Nem attól, hogy a férfi nem viszonozza az érzelmeit, sokkal inkább attól, hogy mi lesz ha rosszul sül el a dolog és végleg elveszti az írót.Viszont ahogy a dolgok jelenleg állnak, úgy néz ki rögtön átugorják a jó részeket, ha valamelyikük nem lép. S most először, talán lehetne ő az aki a sokadik első lépést megteszi.
-Megvan a srác!-kiáltott rájuk az éppen belépő Ryan. - Adam Bosco, 24 éves. A járőrök már kimentek, hogy behozzák.
-Ezenkívül megtaláltuk a lány szüleit. Míg jó pár óra, míg ideérnek, Oregonból jönnek. - mondta Esposito.
Kate örült, hogy van még pár órája, addig míg szemtől szembe kell találkoznia az áldozat összetört rokonaival és el kell mondania, hogy a lányukat brutálisan megölték.
- Istenem - sóhajtott fel a nyomozónő - kinek árthatott ez a lány?
A többiek meglepetten néztek rá, hisz Beckett nem szokott hangot adni elkeseredésének. Castle szomorúan nézett a nőre, mire Kate szeretett volna hozzábújni és elfelejteni minden halált, gyilkost és félelmet.
- Míg ide érnek a fiúval, megnézhetnénk a biztonsági kamerák felvételeit. - vetette fel Esposito, megtörve a csendet.
- Igen, persze -mondta Beckett -ti nézzétek át, addig én lemegyek Lanihez.
- Veled megyek. - szegődött a nyomába Castle.
- Ne, nem kell - vágta rá Kate. - Inkább segíts a fiúknak.
- Ha ezt akarod. - mondta a férfi.
-Igen ezt. - felelte a nő.
- Rendben, de Kate, a ma este....
-Este hét? Rendelsz kínait? - kérdezte a nyomozó.
-Azt hittem visszakozol. Rendben, segítek Ryannéknek.
-Hello! -köszönt rá Lanire, aki épp Brittany holttestét takarta le. - Végeztél?
- Igen, és bár én már sok szörnyűséget láttam, amit ezzel a lánnyal csináltak az kegyetlen -mondta a patológusnő.
- Elmondod, vagy inkább olvassam el a jelentést? - kérdezte megértően Kate.
-Áhh...- sóhajtott Lanie, majd szemét a holttestre szegezve belekezdett. - Brittany kezét lekötözték, de ő még így is ellenkezett, erre utalnak a felső testén lévő sérülése. Két bordája eltörött,megrepedt a csuklója. Megerőszakolták, de nem találtam DNS nyomokat. Fojtogatták, és mikor elájult szíven lőtték. A golyó egy 38-asból származott , ennél többet majd a ballisztikai vizsgálat után.
- Borzalmas. Szinte bűntudatom van, hogy nem tudok teljes fejjel Brittany ügyére koncentrálni. - mondta Kate, mire a boncnoknő kérdőn nézett rá. - Beszélni fogok vele, Lanie. Ma este.
- Végre. Ez a nap legjobb híre. - mondta a nő.
- Majd meglátjuk. Szólj, ha találtál még valamit. - kérte Beckett, ott hagyva barátnőjét.
Kate beszállt a liftbe, és végig azon gondolkodott mi lesz ma este. Vajon mit fog szólni a férfi, ha elmondja neki, hogy hallotta amit a lövés után mondott? Megtud neki bocsátani?
Mikor kilépett a liftből rögtön az íróval találta szemben magát. A férfi rámosolygott és ő máris jobban érezte magát.
- Ryan még mindig a biztonsági felvételeket nézi, Esposito jelentést ír, azt mondta rám csörög, ha meghozták Adamet. Ki jössz velem ebédelni? - hadarta egyszuszra a férfi.
- Igen - mondta gondolkodás nélkül Kate, mire Castle kézen fogta, amin mindketten meglepődtek, de a nő csak megszorította társa kezét.
Együtt sétáltak ki az épületből a legközelebbi étteremig. Rick nem tudta megmondani mikor ültek ilyen nyugodtan egymással szemben legutóbb. Miután megrendelték az ételt, rögtön meg is törte a hangulatot:
- Megtudtál valamit Lanietől? - kérdezte.
-Igen, de nem ebéd téma. - felelte a nő a vizéért nyúlva.- Szerencsétlen lány, senki nem érdemelt volna ilyen halált.
- Sajnálom - kért elnézést a férfi, mire Kate rámosolygott.
Csendben, semleges dolgokról beszélgetve fojtatták az ebédet, egyikük se hozta fel a témát amit estére tartogattak.
Már épp desszertet rendeltek volna, amikor megszólalt Castle mobilja. Mielőtt felvette, kikérte a számlát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése