Kate nehezen ébredt, de ez nem csoda, hisz alig 2 órája hunyta le a szemét. Borzasztóéjszaka volt, amit, ha lehetett volna, soha nem élt volna át. 10 éve nem érezte magát így. még akkor sem mikor meglőtték. Mikor őt lőtték le az nem fájt ennyire, mint amit az éjszaka látott. Lassan peregtek szeme előtt a képek. Minden egy héttel ezelőtt kezdődött, épp olyan korán, mint ma reggel.
- Beckett!- szólt a telefonba álmosan.
- 'Reggel! Van egy hullánk a 20. és a 22. sarkán lévő épületben, 4.emelet. Várunk! - darálta Ryan és már le is tette. Kate álmosan pislogott a kagylóra, majd nagyot sóhajtott és felkelt. 10 perccel később már az autójában ült és a mobiljával szemezett.Nem tudta fel hívja - e Castlet. A férfi egyre kevesebbet járt be az őrsre és egyre ritkábban folyt bele az új ügyekbe. Végül fogta a telefont és megnyomta az egyes gyors hívót.
- Caste! - hallotta azt a hangot amit annyira szeretett.
- Szia, itt Beckett. Van egy hullánk, ha gondolod...- mondta, és még ő is hallotta mennyire bizonytalan a hangja.
Fél perces néma csend után a férfi újra megszólalt.
- Hol?
- Érted mehetek, ha gondolod.- ajánlotta fel a nő.
- Nem otthon vagyok, hová menjek? - felelte az író.
- Mégis hol vagy? - akarta kérdezni a nyomozónő, de helyette csak elhadarta a címet és lerakta.
Belepillantott a visszapillantó tükörbe, letörölt egy könnycseppet és beindította az autót.
Castle lassan állt fel, pénzt dobott az asztalra és kilépett a kávézóból. 30 perce érkezett, később mint a másik férfi. Az akta másodpercek alatt gazdát cserélt, az idegen felhörpintette a kávéját, és már távozott is. Nevek, felesleges csevej vagy akár köszönés nélkül. Castle keserűen felnevetett, hisz maga sem írhatta volna rejtélyesebbre, mint ahogy lezajlott. Mióta a férfi elment azon gondolkodott miért csinálja.
Nem tudja kivel egyezkedett, még azt sem tudja mit kell majd fizetnie az infóért. Nem volt annyira hülye, hogy azt gondolja fizetés nélkül megússza. Majdnem újra felnevetett. Még hogy nem hülye! Dehogynem, hisz mit kap cserébe? A nő akit szeret, nem szereti, és ha megtudná hogy titokban nyomoz, biztos nagyon kiakadna. Arról nem is beszélve, hogy akár céltáblát is festhetne a hátára annyira belemerült a dologba.
De akármi történjen is mégsem hagyhatja abba, most már biztos nem. Ráadásul, Castle kételkedett benne hogy túlélne még egy olyan éjszakát amit egy éve, főleg ha a lány esetleg most tényleg belehalna. Már így is úgy is elvesztette mert Kate nem szereti, de ez nem jelenti azt, hogy nem az Ő biztonsága a legfontosabb.
Castle egy fekete szedánnal érkezett a 20. utca sarkára, épp abban a pillanatban mikor Kate kiszállt az autójából.
- Szia Kate! - köszönt a férfi. A nő egy pillanatra lefagyott. Hetek óta nem szólította így.
- Szia Rick! - felelte és egymás mellett lépkedtek a liftig.
A férfi beleborzongott annyira hiányzott neki a nyomozónő kedves mosolya, furcsa humora, csípős megjegyzései. De tudta hogy ami eddig volt, nem elég. Mindent akart, vagy semmit. De őszintén rettegett a második alternatívától.
- Kate - nézett a nőre, végigtekintve karcsú alakján, a magassarkúval álomira nyújtott lábakon, a szolidan kivágott felsőn, ami finoman sejtette a telt idomokat, de amit a legjobban szeretett a nőn az állandóan változó haja. Mióta megismerte rövid vörösből, hosszú barnává vált, de ő mindegyik frizurával ellenállhatatlannak tartotta.
-Igen? - nézett rá a nyomozónő. Közben felértek a 4. emeletre és Beckett ki akart szállni, de Castle megfogta a karját.
-Kate, beszélnünk kell - mondta komolyan, mire a lány nagyot sóhajtott.
- Jó, én is beszélni szeretnék veled - felelte Beckett és meg se próbált ellépni a férfi mellől. Hosszan néztek egymás szemébe, egészen addig, míg egy ismerős hang félbe nem szakította őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése