2. fejezet

Castle ránézett a holttestre és megborzongott. Évek óta írt förtelmesebbnél förtelmesebb gyilkosságokról, mászott bele őrült pszichopaták fejébe, dolgozott ki igazán ijesztő karaktereket, de élőben látni mire képes valaki még 4 év után is megdöbbentő. Kate észrevette Castle rökönyét és együtt érzett a férfival. Őt is egyre jobban zavarta ez, de amíg az író bármikor elmehet, addig neki ez a munkája és hiába gyűlöli néha tiszta szívből mégsem adná fel soha. Szüksége van arra, a felettébb igazságos rács csattanásra a gyilkosok cellájából. Ez segít neki egyről a kettőre jutni, az, hogy a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket gyógyír lelke sebeire.

A halott nő fiatal volt, túl fiatal ahhoz, hogy félig fedetlen mellkasát lila véraláfutások tarkítsák, és főleg iszonyatosan fiatal a bal melle alá fúródott golyóhoz és a leszaggatott szoknya jelentéséhez.

Castle szégyent, dühöt és sajnálatot érzett mikor ránézett a lányra. Szinte utálta magát mikor fejében egy kis hang - ami a magafajták sajátja volt - könyvlapokra igazította a lány leírását:

,,Talán pont a szépsége juttatta ide? A lány nagyon szép volt, rajta még a fiatalság csillogása, a 20-22 éves nő haja természetes szőke volt és mikor kiengedte a hosszú tincsek vidáman lengtek utána. Alakja karcsú, pont ott telt ahol kel, mosolya kedves, szívélyes. Az ember szívesen visszavigyorog rá, a szemei ...."

- Castle! Castle! Rick, figyelsz? - szólongatta Kate, mire az író visszatért a valóságba. A halott haja most kócos, a vége elfeketedett a vértől. A karcsú testet sötét lila sebek tarkítják, a mosolya most inkább tűnik vicsornak mint bármi másnak. A szemek...a szemei nem látszanak. Lehunyhatta őket a lövés pillanatában, de így is ami végleg a retinájára égett az a gyilkosa arca volt.

Kate Castle vállára tette a kezét, mire a férfi elszakította pillantását a holttestről és ránézett.

-Jól vagy? - kérdezte a nyomozó.

-Persze, csak...alig lehet idősebb mint Alexis. - sóhajtott az író, majd Laniehez fordult. - Tudsz már valamit?

- Hát, a halál oka feltehetőleg a lövés volt. A golyó behatolt a szívbe és a lány azonnal meghalt, de az is lehet, hogy már eszméletlen volt mikor lelőtték. Súlyos belső vérzése lehetett és a nyomok szerint fojtogatták mielőtt lelőtték. De a többit majd a boncolás után. - felelte a doktornő.

- És ti? - kérdezte Beckett a másik két nyomozót, miközben Castle felállt és körbe sétált a lakásban.

- A lány neve Brittany Johnson, 22 éves. A lakás az ő nevén van, alig 4 hónapja költözött fel New Yorkba. A ház tulajdonosa szerint kedves, vidám lány volt. - mondta Esposito.

- És a fiúk? Jártak fel hozzá férfiak? - kérdezte Kate, szemét az írón tartva, aki végig lépkedett az ablak mellett majd lecövekelt a könyvespolc előtt.

- A főbérlő igazi, ablakon kukucskálós, pletykás öregasszony, de még ő se tudja volt-e a lánynak barátja.- felelte Ryan.

- Volt neki. -szólt közbe Castle, és a zsebéből előhúzott fehér zsebkendővel emelte fel az egyik színes képkeretet.

A fénykép kissé elmosódott volt, de a lényeg messziről is észrevehető volt. A kép este készült, rajta Brittany és egy markáns arcú 20-25 éves fiú, akik szerelmesen ölelik egymást.

- Szép munka, Castle - mordult rá Ryan ingerülten, mert nem ők vették észre a bizonyítékot. - Az egész ügyet megoldhatnád és akkor mehetnénk is haza.

- Kösz, de azt inkább rátok hagyom. Egyébként, minden rendben? - kérdezte az író.

- Persze csak...áhhh -sőhajtott a rendőr.

- Vihar a paradicsomban. - felelte helyette Esposito.

- Ohh, erre még emlékszem. Nyugi haver, ezek még csak a házasság eleji összezördülések, ilyenkor még édes a kibékülés. - mondta Castle és most először mosolyodott el mióta beléptek a negyedik emeleti lakásba.

Kate szíve összeszorult e szavak hallatán. Pontosan emlékezett arra a 2 évvel ezelőtti napra mikor a férfi az ex-feleségével együtt utazott le Hamptonsba. Vajon hányszor és hányféleképpen békülhettek ki azon a nyáron, mikor ő még csak nem is látta a férfit?

- Na, szóval az áldozat barátja - terelte a szót Ryan.

- Igen - kapcsolt Kate - Találjátok meg a fiút, ezenkívül beszéljetek a szomszédokkal és látni akarom a biztonsági kamera felvételeit!

- Rendben, akkor bent találkozunk. - mondta Esposito, mire Kate és Rick együtt a kijárat felé indult.

- Kate - szólalt meg az író, mikor az autók mellé értek. - Vacsorázz ma nálam.

- Csak mi ketten? - érdeklődött a nő.

- Csak mi ketten!

- Rendben.